…Folytatom a bolt felfedezésével kapcsolatos korábban megkezdett gondolataimat…
A száraz élelmiszerek polcain további érdekességekbe botlottam. A török konyhában roppant népszerű a bulgur, ami tulajdonképpen előgőzölt tört búza és nálunk is be lehet szerezni. Salátákat és köreteket készítenek belőle, az én kedvencem a kısır, ami bulgur és különböző friss zöldségek keveréke. A családom egyik részét sikerült megfertőzni vele és előszeretettel fogyasztják Magyarországon. A törökök nagyon kedvelik a lencsét, van vörös-, zöld- és sárgalencse, főleg krémlevesek és saláták készülnek belőlük. Egyik nap arra gondoltam, hogy meglepem a kedves férjemet egy igazi törökös lencselevessel. Kutakodtam a neten, majd ráleltem egy szuper receptre. Estére elkészült a mű, szemrepesve vártam a visszajelzéseket… amikor is kiderült, hogy a katonai koleszban volt alkalmuk bőven fogyasztani az említett levest („Fekete Villámként” emlegették egymás között) és egy életre megutálták.
Tovább nézelődve kisebb-nagyobb kiszerelésben (a nagyobb legalább 5 kg-ot jelent) csicseriborsót láttam, el nem tudtam képzelni, hogy ilyen mennyiségben mire használják. Később megtudtam, hogy népszerű csicseriborsó leveseik és egytálételeik vannak, ez utóbbit kipróbáltam, hááát… Az igazi meglepetést azonban a bamya (angolul okra) jelentette, ez a kis furcsa alakú zöld gyümölcs (először zöldségnek hittem), amit frissen vagy konzerválva lehet kapni. Paradicsommal, esetleg más zöldségekkel szószt készítenek belőle, érdekes ízű… Ami viszont nyerő étel, az a töltött szőlőlevél, ehhez lehet találni üveges szőlőlevelet a boltok polcain. Isteni finom, egyik fajtáját már elsajátítottam, legközelebb igyekszem az otthoniakkal megszerettetni, mert remek köretként, reggelihez, ebédhez, vacsorához, önmagában.
Ha már konzerválás, a befőtteket nem túlzottan ismerik, bár néhány fajtát a napokban láttam a boltunkban. Eddig nem találkoztam velük és mivel Önder Magyarországon evett először őszibarack befőttet, azt hittem itt egyáltalán nem létezik. Nos van, de az ízét egyelőre nem teszteltem, kíváncsi leszek a különbségre. A savanyúságot viszont ők is előszeretettel készítik és fogyasztják: uborka, csalamádé, paprika, stb., azonban az én ízlésvilágomnak nagyon savanyúak. Igazi „savanyúság”, nem használnak egy icipici cukrot sem.
Nézzük a zöldség-gyümölcsöket. A paprika-paradicsom náluk is sokat fogyasztott zöldségféle, imádják továbbá a padlizsánt, a cukkinit, a sárgarépát és az uborkát. Rengeteg petrezselyemzöldet használnak, ami igazából levélpetrezselyem, a növénynek nincs gyökere. A gyökeret nem ismerik, némelyek csupán hallottak róla. Ellenben a zellert szeretik, ami helyettesítheti a mi konyhánkban oly sokat használt petrezselyemgyökeret. Természetesen itt is van karfiol, brokkoli, kelbimbó, krumpli, hagyma, minden egyéb. Kivéve a karalábét és a kelkáposztát. Így nem tudok töltött karalábét vagy egy jó kis rakott kelt készíteni, de már tervben van, hogy otthonról hozok magvakat és fellendítem a karalábé és kelkáposzta termesztést. A levélpetrezselymen túl sok levélfélét használnak a salátákhoz, úgymint mentát, rukkolát (ez főleg a halételek mellé illik), spenótot és még jó párat, aminek egyelőre a magyar nevét sem tudom.
A zöldbab nálunk elterjedt sárga hüvelyű változatát nem termesztik és a paprika fajták között sem láttam a nálunk ismert TV paprikát. A gyümölcsök közül minden kapható itt is, de ami plusz és nálunk nem elterjedt, az a gránátalma. Frissen nagyon finom, de a belőle készült szirup egyenesen isteni a salátákhoz. A törökök továbbá sok citromot fogyasztanak, na nem a teájukhoz, hanem a salátákhoz. Láttam citromlevet a boltokban, de bármerre megfordultunk barátoknál, rokonoknál, mindenhol csak a friss került az asztalra. Nálunk a zöldségeshez szorosan kötődik a savanyú káposzta fogalma, nos, hosszú idő után azt is találtam itt Diyarbakırben. Azonban ez a káposzta nem az a káposzta, ez ugyanúgy készül mint a többi savanyúságuk és egyáltalán nem árulnak belőle egész fejet, amolyan jó kis töltött káposztának valót.
Mirelit. A fagyasztott zöldségek-gyümölcsök-előkészített ételek kínálata és mennyisége töredéke a nálunk megszokottnál. Persze van itt is sült krumpli, húspogácsa, fasírtnak való, hal, pizza, zöldségek és egyebek, de összességében nem sok. Ők még inkább előnyben részesítik a friss árut a mirelitekkel szemben. Ugyanez igaz a zacskós levesekre és egyéb „műkajákra”, van belőlük, de nem annyi.
A pékségben van mindenféle kenyér, de a zsömle nem annyira népszerű, kiflit pedig sehol nem láttam eddig. Nagyon szeretik a különböző pogácsákat üresen, sajttal vagy olajbogyóval töltve, a kedvencük a simit és az açma. Édes péksütijük azonban nem olyan sok van, nem olyan felkapottak – itt legalábbis. De örömmel konstatáltam, hogy a Fornetti Törökország felé terjeszkedik és az első látványpékség Isztambulban fog megnyílni (ha eddig még nem). Remélem a jövőben tervezik a további üzleteket.
A hentesnél van egy óriási különbség a miénkhez képest, a vallásuk miatt nincs disznóhús. Ezt még mind meg lehetne szokni, mert hát a disznóhús nem annyira egészséges meg ehhez hasonlók (most csak magamat biztatom), ugyanakkor nem ismerik a füstölt hús fogalmát sem! Micsoda kár, hisz bármilyen jószág húsát lehetne füstölni, számomra érthetetlen, hogy miért nem… Ami még más egy török hentespultban az az, hogy nem ott előtted szeletelnek/darabolnak a kiválasztott húsból (lábszár, hátszín, felsál, stb.), hanem előre szeletelt illetve kockázott húshalmok vannak és abból kérsz X mennyiséget. Marhahús felkockázva (kisebb-nagyobb méretű kockákra, ételtől függően), ugyanúgy a birka esetében, vannak szeletelt húsok, van oldalas, vannak belsőségek, ők is használják a marha vagy birkabendőt. A csirkét lehet egészben vagy különböző kicsomagolásban kapni ugyanúgy mint nálunk, de pl. nem sok pulykahúst láttam eddig, kacsát pedig egyáltalán nem.
Ezek voltak az első benyomásaim a boltokat illetőleg, azonban biztos vagyok benne, hogy van olyan, amit itt keleten nem használnak, de a nyugati országrészben kapható. Remélem hamarosan kiderül.
TéDé