Masztix, az ókori rágógumi

Törökországban járva különleges fagylalttal találkozhatunk: a sakız nevű, kissé fenyős aromájú változatnak nemcsak az íze érdekes, de nyúlós állaga is eltér a többiétől, amivel a fagylaltárusok is szívesen parádéznak. A masztix megjelenik a macunu ősi gyógynövényes, fűszeres pasztában is, amely nyalóka formát ölt, és Törökország utcáin gyakran találkozni vele.

A sakız elnevezés legtöbbünk számára nem mond semmit, de görög megfelelője, a masztika már talán: az ókor óta ismert ízesítőről van szó. A magyarul leginkább masztixnak nevezett anyag lényegében pisztáciafából kinyert gyanta, amelyet üvegesre száradt cseppekben árulnak több ezer éve. Az ókori Egyiptomban elsősorban lakk céljára használták, de a múmiák balzsamozásánál is bevetették. A Bibliában is több helyen olvashatunk róla, a magyar fordításban balzsamként említett anyag sok esetben masztix lehet.

A gyantát a Közel-Keleten és Afrika északi részén, több pisztáciafaj fáiból csapolják, de a legismertebb és legnagyobb becsben tartott masztix ma is Híosz (Chiosz) szigetének déli részéről származik. Itt a nevükben is híoszi pisztáciafák (Pistacia lentiscus) jelentik az alapanyagot. A különleges anyagról Hippokratész is írt, emésztési problémákra, megfázás ellen és szájfrissítőként ajánlotta. A görög név az akkori fő felhasználási módjára utal: a masztikász fogcsikorgatást jelent, ugyanis az áttetsző, kemény gyantacseppeket megrágcsálva azok megpuhulnak, opálos színűvé válnak, és eleinte kesernyés ízük kellemes, fenyős aromává alakul. Így emésztési problémák ide, hideglelés oda, az ókorban elsősorban a leheletet kellemesebbé tevő rágógumiként alkalmazták – már aki hozzájutott. 

Folytatás és forrás https://magyarkonyhaonline.hu/