Mahmut Makal: Allah árnyékában – Egy anatóliai tanító feljegyzései

Ezt a könyvet itt láttam meg a Türkinfón, meglepődtem azon, hogy könnyen beszerezhető a könyv. (Viszonylag sok olyan van, amit nehezen lehet megtalálni.)

A fülszöveg eleje így hangzik: Egy fiatal török tanító ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy írni kezdjen.Nem verset írt, nem regényt, hanem az őt körülvevő nyers, csupasz valóságot vetette papírra, úgy, ahogyan látta, úgy, ahogyan átélte, szépítgetés nélkül.

A könyv egyfajta szociográfia: nagyon érdekes és egyben megdöbbentő mű. A paraszti élet mindennapi viszontagságairól, a házasságról, különböző hiedelmekről szól a nyugat-anatóliai falvak 40-es és 60-as évek közötti időszakából.
Pontosan az ilyen könyvek tudatosítják bennem azt, hogy nagyon-nagyon kényelmes életem van: van normális fedél a fejem felett, van mit ennem-innom, fűtésem is van télen (habár fázom), és ha kedvem szottyan, bármikor elcsavaroghatok, nem vagyok röghöz kötve.
A könyvben sok korabeli fénykép található, így pontosan tudom, hogy miről ír Makal, nem hagy sok mindent a képzeletemre. Külön jó pont, hogy pl. földműveléshez használatos szerszámokat nemcsak leírja, hanem képekkel, vonalrajzokkal is bemutatja. Így nekem egyfajta térképet ad, mivel eléggé vizuális típus vagyok, és akkor értek meg valamit igazán, ha látom konkrétan.
Aki szereti a szociográfiákat, a falusi élet egyszerű, minden romantikát mellőző leírását, annak bátran ajánlom. Jókedvre nem fog deríteni, de talán elgondolkodunk, hogy itt és most élünk.

Egy – a könyvben szereplő – idézettel zárom a bejegyzésem, amely tökéletesen tükrözi az egész könyv hangulatát:

„Eszembe jutott erről egy eset. Egyszer az iskolában az olvasókönyvet lapozgattuk, szemem megakadt a következő mondaton: >>Apám, vegyél nekem egy kis mézet.<< Megkérdeztem a gyerekeket, kiderült, hogy ötvenhat tanuló közül csak egy látott mézet. A többiek azt sem tudták, hogy mi az. Az a gyerek, aki már látott mézet, abban is különbözött a többiektől, hogy már járt más faluban is.
S mit feleljen az ember az ilyen kérdésre:
– Tanító úr, kérem. Mihez hasonlít a méz? A lóhoz vagy a bárányhoz?” (57.oldal)

Zizzer