Magyar iskolapadban kínai, vietnami, ukrán, török, örmény gyerekek – Milyen úgy iskolába járni, ha nem érted a nyelvet?

Rideg integrációs körülmények fogadják Magyarországon azokat a külföldről érkező, más nyelven beszélő gyerekeket, akiknek kötelező itt iskolába járniuk, de valójában nem értenek semmit. A tanárokat is nagy nehézségek elé állítja egy-egy ilyen gyermeknek az osztályba érkezése.

Hogyan lehetne ezt jobban csinálni? Milyen módon segíthetnek ebben is az óvodai-iskolai szociális segítők, akik négy éve jelentek meg a nevelési intézményekben?

Az óvodai-iskolai szociális segítők – becézett formában „iskovisok” – kilétét még némi titok övezi. Foglalkozásokat tartanak, de nem tanórát. Segítenek az önismeretben, pályaválasztásban, felismerik a bántalmazás mintázatát, és érzékenyítik a gyerekeket, pedagógusokat és a szülőket az elfogadásra, vagyis olyan óvodai és iskolai problémákban segítenek, amelyek nem tanulmányi természetűek. Nem oktatnak, sokkal inkább kérdeznek és meghallgatnak. Mariann iskolai szociális segítőként hozzászokott ahhoz, hogy kreatív megoldásokat használjon a konfliktushelyzetekben.

Rugalmasságát abban is próbára teheti, hogy egyre több magyarul nem tudó gyermek kerül be az intézményekbe: kínai, vietnami, ukrán, török, örmény gyerekek, akik, ha hétfőn megérkeznek az országba, kedden már az iskolapadban ülnek.

Forrás és folytatás: kepmas.hu