Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban: Magyar diplomaták Konstantinápolyban, 1555-ben

Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban

Magyar diplomaták Konstantinápolyban, 1555-ben

Sorozatunkban Busbecq lovag 1554–1555-ös konstantinápolyi követjárását követjük nyomon: a követ útleírását olvasva bepillantást nyerünk a hétköznapok világába is, de alkalmunk nyílik a világpolitika korabeli legfontosabb szereplőivel, így a Habsburg-diplomácia képviselőivel, az Oszmán Birodalom kulcsfiguráival és magával a szultánnal is találkozni. Az alábbiakban követtársaival ismerkedhetünk meg.

Arról korábban már olvashattunk, hogy Ogier Ghiselin de Busbecq 1554. november 3-án, Lille-ben értesül arról, hogy I. Ferdinánd őt Bécsbe rendeli és a Fényes Portához küldi követnek. Busbecq az uralkodó elé járul, ahonnan még november folyamán elutazik egy gyors találkára a korábban szintén Konstantinápolyban szolgálatot ellátó Johann Maria Malvezzihez, aki épp komárom környéki birtokán próbál lábadozni. Történt ugyanis, hogy Szulejmán – nem lévén elégedett I. Ferdinánd Magyarországot és Erdélyt illető lépéseivel – megtorlásul fogságra ítélte szegény követet, akit annyira megviselt a két évig tartó rabság, hogy onnan szabadulva és 1554 őszén végre hazatérve képtelen volt tovább ellátni feladatát – nem sokkal később Malvezzi meg is halt.

A konstantinápolyi misszió

Busbecq Malvezzivel való találkozóját követően ismét Bécsbe utazik, majd – vélhetőleg 1554. november 23-án – elindul Konstantinápoly felé. Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogyan jut el Busbecq egészen Konstantinápolyig, ahova 1555. január 20-án érkezik meg. Első mondata e nappal kapcsolatban így szól:

„Január 20-án értem Konstantinápolyba, hol felleltem kollégáimat, Verancsics Antalt [Antonium Wrantium] és Zay Ferencet [Franciscum Zay], kiket fentebb már említettem.”

Ennél a pontnál, mielőtt tovább olvasnánk Busbecq írását, kis kitérőt kell tennünk, és szólnunk kell Busbecq két követtársáról, akik a lovag megérkezésekor már Konstantinápolyban tartózkodtak.

Verancsics Antal (1504–1573) a dalmáciai Šibenikben (Sebenico) látta meg a napvilágot. Tanulmányai után, a mohácsi csata utáni időszakban Szapolyai János szolgálatába áll, ahol számos külföldi diplomáciai misszióban is részt vesz. Később azonban Fráter Györggyel való szembenállása miatt szolgálatait I. Ferdinándnak kínálja fel, aki nem habozik elfogadni a jónevű diplomata felajánlkozását. Mivel az uralkodó legfőbb céljai közt ekkoriban a magyarországi birtokai mellett Erdély megtartása is szerepelt, Verancsics misszója Szulejmánnál erre irányul. E küldetésben társa a dunai magyar hajóhad és korábban több végvári vár parancsnoka, Zay Ferenc (1498–1570).

A két diplomata hatvankét fős kísérete 1553. július 3-án indul Konstantinápoly felé, ahova nem sokkal később, 1553. augusztus 25-én meg is érkeznek.

Verancsics és Zay akkor érkeznek Konstantinápolyba, amikor is az Oszmán Birodalom éppen egy két évig tartó háborúba keveredik a szomszédos Szafavida Perzsiával: a szultán elsőként Rüsztem (Rusztem) pasát küldi harcba (róla korábban már röviden szóltunk, de a továbbiakban még sokszor fogunk találkozni vele Busbecq leírásában), majd hamarosan maga is Kis-Ázsiába vonul hadai élén. Nem véletlen tehát, ha Verancsics és Zay missziójuk során leginkább erre a küzdelemre koncentrálnak, ennek kimenetelétől várják, milyen is lesz Magyarország és Erdély további sorsa.

Diplomaták egymás közt

Verancsics és Zay Konstantinápolyban várják követtársuk érkezését I. Ferdinánd új utasításaival: egy 1555. január 6-i keltezésű, a királynak írt levelükben arról számolnak be, hogy tudomásuk van arról, leendő társuk már átkelt a Balkán-hegység hegyein, de arról is tudnak, hogy az új követ nem azonos korábbi társukkal, Johann Maria Malvezzivel:

„Hírét kaptuk tegnap, hogy kollégánk már átkelt a Haemus hegyein, bár ő nem Johann Maria [Malvezzi], hanem valaki más, ahogy ezt nemrég megtudtuk...”

Másnap, január 7-i keltezésű levelükben azt írják:

„Tegnap érkezett a hír, hogy kollégánk már Drinápolyban van, de nem Johann Maria úr az.”

A közeledő kolléga, aki tehát nem azonos a magyarországi birtokán betegeskedő Johann Maria Malvezzivel, nem más, mint Busbecq, aki – ahogy azt korábban láthattuk – Szófia és Plovdiv közt vélhetőleg Kliszuránál kel át a Balkán-hegységen, valamikor 1554–1555 fordulóján, majd ezt követően egy napot eltöltve Drinápolyban, halad tovább Konstantinápoly felé.

1555. január 20-i keltezéssel az alábbi levelet olvashatjuk, melyet Verancsics és Zay írt Busbecqnek:

„Megérkezésednek nagyon örülünk, és neked igen gratulálunk hozzá. Továbbá felhívjuk figyelmedet néhány dologra, melyekről egyrészt úgy gondoltuk, urunk dicsősége és érdeke miatt el kell végeznünk, és másrészt azért, hogy semmilyen hiba ne következzék be amiatt, mert te új vagy itt, e népeknél. Ha [a törökök] megpróbálnának és tőlünk külön akarnának téged elhelyezni – még mielőtt értesülnének arról, milyen üzenettel érkeztél –, értsék meg, mennyire együvé tartozunk: ne feledd el bármely próbálkozásukat ügyesen kijátszani; és ne hagyd magad befolyásolni abban, hogy akként cselekedj, ahogy azt, úgy véljük, a királyi felség meghagyta neked.

A tegnapi napon levelet küldtünk neked, amikor is már arról hallottunk, hogy már majdnem elértél a város kapuihoz. És ebből semmit nem változtatva, azt válaszoljuk a te leveledre: nagyon vártuk már érkezésedet, s most hogy már itt vagy, nem csupán örömünk nagy, hanem vigasztalás is számunkra; Istennek adunk hálát, hogy épségben megérkeztél. Amit szállásoddal kapcsolatban egységes szándékkal és akarattal elérni szerettünk volna, a pasa nagy nehezen elfogadta. Semmi sem volna rosszabb, mint hogy minket egymástól elválasztanának. Verancsicsnak igen nagy örömére van, hogy az a meghitt baráti viszony, melyet vele szemben tanúsítasz, s melyet megfelelőnek vél, és a jövőben ennél többet és jobbat pedig nem is remél, a közös ügyek nyilvános képviseletében hátrébb szorul. A többit majd később. Üdv. Konstantinápoly, 1555. január 20.”

A Verancsics és Zay által olyannyira várt Busbecq meg is hozza a szintén nem kevesebb reménnyel várt utasításokat I. Ferdinándtól a tárgyalások további folytatásával kapcsolatosan. E tárgyalásoktól a magyar követek Magyarország és Erdély sorsának jobbra fordulását remélik – ám csalódniuk kell. I. Ferdinándnak, aki tett ugyan kísérletet Erdély és Magyarország újraegyesítésére, Magyarország királyaként bátyja, V. Károly német-római császár világpolitikai elképzeléseire is tekintettel kellet lennie: támogatnia kellett annak birodalmi politikáját. I. Ferdinánd Busbecq lovagot így a várakozásokhoz képest jóval szerényebb utasításokkal küldi Konstantinápolyba: bár az uralkodónak szándéka Erdélyt minden áron megtartani és békét kötni a törökökkel, megfelelő erőforrások hiányában ennek kivitelezésében távolról sem olyan harcias. Utasítása szerint, ha a követek kifogynak érveikből, mellyel rá tudnák bírni a szultánt Erdély átengedésére, Szulejmán nagylelkűségére hivatkozva Erdélyt ajándékba, adófizetésért cserébe kell a szultántól kérniük. Mint azt a történelem később megmutatta, I. Ferdinánd ebbéli reményei teljesen szertefoszlottak: az erdélyi rendek 1556 elején visszahívják a trónra (az Erdélyt 1551-ben elhagyó) János Zsigmondot és anyját, Izabella királynét, aki János Zsigmond nagykorúságáig annak gyámjaként hivatott kormányozni az országrészt – Szulejmán szultán támogatása és elismerése mellett.

A folytatásban Busbecq első konstantinápolyi benyomásairól olvashatunk, bepillantást nyerve az udvari intrikákba.

Felhasznált források:

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Gondolat, Budapest, 1974

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990

Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005

Verancsics Antal M. Kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái. Negyedik kötet. Első portai követség. 1555-1557. (szerk. Szalay László). Pest, 1859

Képek forrása: wikimedia.org

Horváth Krisztián – Türkinfo