Lehel kürtjétől a katonazenekarokig

Az első szervezett katonazenekarok a 16. században az Oszmán Birodalom haderejében alakultak, ahol a török sereg már tudatosan használta fel a katonazenekar zenéjének erejét, a hit és az elszántság megerősítésére. Ekkor még Európában a hadseregek a katonazenét, csak dob és kürtjel formájában alkalmazták, de még nem látta azt a lehetőséget – amit a török hadsereg, hogy a katonazenekarral együtt az ország saját kultúrájával is hódíthat. A porosz és francia mintára felállított európai hadseregek szervezett haderőként kaszárnyákban szolgáltak, megjelentek az első katonazenekarok is, amelyek az ezredeknél szolgáltak.

A katonazene története Európában, a hadi zenészekkel (hangászok) működésével kezdődött. Ők kürtökkel és dobokkal segítették a harcosokat. Ekkehárd 926-ban megjelent krónikájában egy magyar sereg bajorországi harcairól ad hírt. A történetet „Szentgalleni kaland” címmel Heribaldus barát írta le:

„Mikor kémeik kürtszóval és kiáltásokkal az ellenség közeledtére figyelmeztették őket, kirohantak és gyorsan csatarendbe állva elvonultak”. Ez volt a magyar katonazene első történeti bizonyítéka, de a magyar mondákban is találunk írást, hogy a magyar seregek hangszereikkel adtak jelzést az ütközetekben. A gyalogságnál a török, vagy tárogatósíp, a duda és a dob volt használatos. Elvesztésük szégyenletes, megszerzésük pedig nagy dicsőségnek számított.

Lehel vezér egyetlen rohammal akarta bevenni Augsburg várát Ulrik püspöktől

Lehel vezér mondájának legkorábbi teljes története 1358-ból, a Bécsi Képes Krónikában található. Zsigmond királyt 16 sípos, trombitás és kürtös kíséri franciaországi látogatására, mint Mátyás királyt is, amikor Jihlaván találkozott a cseh királlyal. A zenészek díszes ruhájukkal, arannyal bevont trombitájukkal és zenéjükkel, a hatalom jelképeként jelennek meg. A hadi zenészek kiemelt csoportnak számítottak, melyet juttatásaik is mutattak és sokszor róluk neveztek el falvakat (dobos, kürtös helységnevek)

Folytatás

Forrás: hirado.hu