Leánybúcsú – ahol a leendő anyósod is jelen van? 3. rész

3. felvonás – A lagzi

A leánybúcsú utáni napon megtartottuk az esküvőt. A szokások szerint a menyasszony családjának összes (közeli) nőtagja elmegy a fodrászhoz, sminket készíttet stb. Ez eddig úgy zajlik, mint nálunk DE! az egészet a vőlegény szülei fizetik. Nekem is mondták az unokahúgok, hogy menjek, de mivel rövid a hajam, nem nagyon van szükségem fodrászra a frizura elkészitéséhez, a sminkkel is elboldogulok magam (amúgy se szeretem a nagyon erős sminket a török nőkkel ellentétben), másrészt a fodrász a város másik részén lett volna, így DIY (do it yourself) megoldottam a dolgot.

A fiatalok családjai előre megállopodnak, hogy a pár lakásába ki mit vásárol. Általában a konyhát és a halószobát a lány szülei, a többit a fiu szülei rendezik be. Az eljegyzést a lány szülei állják, de aztán a fiú szüleinek kell jó mélyen a zsebükbe nyúlni: az eljegyzéshez kötelező az egyköves gyémantgyűrá, majd a menyasszonynak ruhákat vesznek, és végül a lagzi (ruhával, fodrásszal stb.), ahol legkevesebb 300-400 vendég van, ismerve a török demográfiai mutatókat. Mondták is nekem magyar nőismerőseim, hogy szeretnének ők is egy török férjet maguknak 🙂 Ezt nem nehéz találni, 72 millió ember él ebben az országban, és a török férfiak szeretik a magyar nőket 🙂

Persze az esküvő napján derült ki, hogy a nagyon szép harisnya, amit még Magyarországon vettem, nincs sehol, igy gyorsan lefutottam a következö sarkon lévő harisnyaárushoz, ahol egy még szebbet tudtam venni, persze sokkal olcsóbban, mint otthon.

A lagzi a városon kívül került megrendezésre, kb. 1 óra volt az út autoval. Mikor megérkeztünk, már elég sokan voltak – mi előbb terveztünk odaérni, de jó török szokas szerint elkéstünk. És nem a forgalom miatt.
Mi sajnos kimaradtunk a konvojbol, ami itt ugyanúgy szokas. Elöl megy a feldíszített autó, aminek hátsó szélvédőjére a házasulandók monogramját vagy neveit ragasztják egy szivecskébe, esetünkben NG, és a
rendszámra előre és hátra is egy táblát tesznek: evleniyoruz mutluyuz, vagyis összehazasodunk, boldogok vagyunk 🙂 Mondanom sem kell, ezt is a fiú szülei állják.

A cikk folytatása >>>

Életem Törökországban