Női sorsdráma két kultúra metszetében
Maga a történet érdekes drámai alaphelyzetből indul. A Bécsben élő, tradicionális életmódot folytató török család nehéz helyzetbe kerül. Az anya haldoklik. Legnagyobb fájdalma, hogy családja széthullik, ha ő meghal, ezért második feleséget keres a férjének. A hagyományos értékrendben, Törökországban nevelkedett Ayse elfogadja ezt a szerepet. Már a film elején nyilvánvaló a feszültség a család tagjai között. Ráadásul kifelé hazudniuk kell: úgy hozzák el az új feleséget, hogy a fiú, Hasan köt vele látszatházasságot. A muszlim közösség sejti, miről van szó, de nyíltan nem beszélnek róla. Ahogy halad előre a történet, lassan fény derül rá, hogy a tökéletes család látszata mögött milyen fájdalmas egyéni sorsok rejlenek…..
A férj csak mellékszereplő ebben a történetben, a fő téma a női szerep, amely különösen összetett. A két feleség között erős a kötelék: látszólag ugyanazt a sorsot élik, tökéletes anyák és feleségek. Amíg Ayse belesimul abba a szerepbe, amelyett az első feleség, Fatma szán neki, addig mintha szövetségesek lennének, mintha csak ők ketten értenék, mi a fontos. A többiek fölött állnak, áldozatukkal megváltják a családot. Látszólag.
A legmélyebb, legrejtettebb érzésekről, álmokról, titkokról valló kétszemélyes párbeszédek formailag is utalnak a drámára. Ilyenkor beláthatunk a színfalak mögé. Lelepleződik, hogy a lelkek mélyén milyen elfojtott érzések munkálnak, míg a külvilág felé mindenki fegyelmezetten és megadóan tűri sorsát és játssza azt a szerepet, amelyet a család, a közösség elvár. Halkan, fojtottan beszélnek, míg a lelkükben vihar dúl. A török közösség elvárásai, a pletykák, az állandó kontroll összenyomja és fullasztóvá teszi a légkört. De a szerepeket és az ehhez fűződő érzelmeket boncolgatva nyilvánvaló, hogy nem lehet őket lefejteni egymásról: ezek a szerepek beleégnek a lélekbe, és ott harcolnak tovább ellentétes érzelmek formájában. Erre az anya a legjobb példa, aki áldozat és egyben elnyomó, családjáért élő anya és gyermekeit megnyomorító zsarnok. Megérthető, sajnálható, de nem menthető fel.
A film igazi sorsdráma. Két erő feszül egymásnak, mint a klasszikus görög drámákban. A kötelesség, az elvárások és a boldogságkeresés drámája ez. Nem csak egy speciális helyzetben lévő lányé, egy szűk közösségé. Ha más formában, de mindannyian találkozunk ezzel a dilemmával életünk során. Elvárható-e, hogy valaki feláldozza magát a közösségért? Merünk-e, szabad-e úgy élnünk, ahogy szeretnénk? Erősebb-e bennünk a kötelesség, mint a boldogság utáni vágy? Vétünk-e mások ellen, ha a saját utunkat járjuk?
2014-01-25
Kertész Erika-Turkinfo