Kulturális körutazás a Márvány-tengertől a Földközi-tengerig 3. rész

„Van az utazás… Izgatottan készülsz rá, tervezel, szervezel, és ahogy közeleg az idő, egyre kevesebbet alszol. Aztán elérkezik a nagy nap. Vágyaid teljesülésének napja. A nagy utazás. Egy számodra hívogató tájra. Izgatottan fedezed fel, teszed magadévá. És egy életre megőrzöd magadban.” /Csitáry-Hock Tamás/

Törökország iránti vonzódásom hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor először jártam ott. Azóta, ha tehetem, minden évben visszatérek. Így volt ez idén is. Annak ellenére, hogy már annyiszor jártam az országban, mindig találok valami újat, valami olyat, ami örökre nyomot hagy bennem.

Április elején egy egyhetes kulturális körutazáson vettem részt, mely során két kontinenst, tíz várost érintettünk, és a tizennyolc törökországi világörökség közül négyet meg is látogattunk. Ebben a sorozatban egy fényképekkel teli úti beszámolót olvashatnak a Türkinfo követői.

Ezzel az úti beszámolóval segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik először utaznak Törökországba, hogy képet kaphassanak arról, milyen látnivalókat érdemes felkeresniük ebben a csodás országban. Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Az utazás második felében először Epheszosz felé vettük az irányt.

Epheszosz az egyik legjobb hely arra, hogy bepillanthassunk az egykori görög-római városok életébe. A világörökség részét képező Epheszosz feltárása már közel 150 éve tart, de még mindig csak kb. a negyedét tárták fel teljesen.  Kis-Ázsia fővárosaként 250 ezer lakója volt, és gazdagságának köszönhetően itt állt a föld akkori legnagyobb temploma, a világ ókori hét csodájának egyike, az Artemisz templom. Az egykori hatalmas, 127 oszlopos templomból ma már csak egy magányos, rekonstruált oszlop áll egy mélyen fekvő kis mező szélén.

Fantasztikus állapotban láthatjuk a közel 25 ezer fő befogadására alkalmas színházat, amely mellett 2007-ben gladiátorsírokat tártak fel. Bejárhatjuk a 7 egykori fürdőkomplexumot, megnézhetjük a keresztény templomokat.

Természetesen itt is vannak tágas agorák és az egyik különlegessége a nyilvános vécé, ahol meglehetősen közel kellett egymás mellett ülni a gazdag férfiaknak a márványon, amit előmelegítő szolgák tettek kényelmesebbé. Falai között mindig zene szólt, hogy a kiszűrődő esetleges kellemetlen zajokat a járókelők ne hallják.

Lenyűgöző az egykori Celsus könyvtár épülete is, ami már rekonstruált, így képet kaphatunk általa a város egykori gazdagságáról. Az i. e. 2. században 12 000 tekercsével az alexandriai és pergamoni könyvtár után az ókori világ harmadik legnagyobb könyvtára volt.

Celsus könyvtára mellett áll a két felszabadított rabszolga, Mazeusz és Mitriadész által emeltetett monumentális kapu. A kapu két szimmetrikus előretolt tagból áll, melyeket egy ugyanolyan magas boltív köt össze.

A város egyik főútja mellett áll a kisebb színház vagy másnéven az Odeon, mely eredetileg 22 széksorból állt, a felső részét vörös gránitból készült korinthoszi oszlopok díszítették. A színpadot és a nézők ülőhelyét márvánnyal borították. Az épület formája kissé eltér a hagyományos színházakéitól, elsősorban összejöveteleket és koncerteket tartottak benne és csak ritkábban hagyományos színházi előadásokat.

Az Odeonnal szemben az út másik oldalán elhelyezkedő nagy, négyszög alakú teret nyugati irányból egy hatalmas kapun át lehetett megközelíteni. Három oldalról árkádsor szegélyezte, északi oldalán pedig egy Artemisznek és Augusztusznak szentelt bazilika, a bazilika mögött a tanácsháza épülete, a buleutérion állt, ahol az elöljárók gyűléseit tartották.

Hadrianus temploma a Kurétesz úton épült korinthoszi stílusban. A 4. században jelentős mértékben felújították, gyakorlatilag a még felhasználható elemeiből újjáépítették.

Hadrianus templomával szemben a régészek több patríciusházat tártak fel, melyeket az 1. században építettek, majd a 6. századig többször felújítottak. Egymás fölé építették őket a domboldalon úgy, hogy mindegyik ház teteje a fölötte levő teraszául szolgált. A házak háromszintesek voltak, és mindegyiket egy perisztülion (zárt, oszlopos udvar) köré építették.

Epheszosz legjobb állapotban megmaradt épülete a nagyobb színház, ami nemcsak színielőadásoknak, hanem népgyűléseknek, közösségi összejöveteleknek is otthont adott. Nézőterét egy domboldalba vájva alakították ki egy korábbi görög színház romjain az 1. században. Nézőtere 50 méter átmérőjű, befogadóképessége 24 000 fő. Színpada háromszintes.

A színháztól a kikötőbe vezető Arkadiana néven ismert út a város legfontosabb útja volt. Többször is átépítették, teljes hossza 530 méter volt, két oldalát oszlopsor szegélyezte.

Miután bejártuk ezt a hatalmas területet, Kuşadası felé vettük az irányt, ahol a következő éjszakát töltöttük. Másnap reggel a szakadó eső ellenére is felkerekedtünk, hogy felkeressük Szűz Mária feltételezett házát. Mire a kacskaringós úton felértünk a hegyre, az eső is alábbhagyott és végül el is állt.

Szűz Mária háza az a hely, ahol egyesek szerint Mária, Jézus anyja, életének utolsó éveit töltötte. Mária i. sz. 37-ben Szent Jánossal érkezhetett Epheszoszba, és egészen 45-ig, vagyis a katolikus tanok szerint Mária mennybemeneteléig itt éltek.

A 19. században egy német apácának, Emmerich Anna Katalinnak látomása volt, mely szerint Mária Epheszoszban van. Bár az apáca maga sosem járt ezen a helyen,részletes leírása alapján az izmiri papok megtalálták egy régi ház alapját a Bülbüldağı (Fülemüle-hegység) erdős lejtőjén. A Koressos néven is ismert hegy valóban Epheszoszhoz közel fekszik. A ház valószínűleg az i. e. 6. században épült, de néhány darabja korábbról, az i. e. 1. századból származik.

Bár a katolikus egyház sosem ismerte el hivatalosan Szűz Mária házának, több pápa is ellátogatott ide, és végül VI. Pál pápa látogatása után zarándokhellyé vált. A közelmúltban is jártak itt pápák, 1979-ben II. János Pál, majd 2006-ban XVI. Benedek.

A nap hátralévő részére már csak egy programunk volt, Pamukkale. Útközben ismét eleredt az eső, és mire az újabb világörökségi helyszínre értünk, már jócskán esett, így először Kleopátra fürdőjét kerestük fel, mely az i. sz. 692-ben alakult ki, amikor egy földrengés következtében árvíz öntötte el a térséget. A fürdő vize azért is kedvelt, mert 36˚C-os. A fürdő gyógyvízéről is ismert, számos betegség gyógyítható vele. Az itt tett rövid látogatás elég volt ahhoz, hogy az eső ismét elálljon, így a híres mészkőmedencéket már napsütésben csodálhattuk meg.

A hófehér mészkőmedencéket a földfelszín alól feltörő, kalcium-hidrogén-karbonátban és szén-dioxidban gazdag, körülbelül 35 °C-os forrásvíz hozta létre, amikor lezúdult a domboldalon.

A gyógyfürdőnél egy római korabeli színház romjai is fennmaradtak, amely a maga idejében akár 20 000 nézőt is képes volt befogadni. 

Először Hierapolisz város romjait néztük meg, ezt követően pedig a temető (Nekropolisz) egy részét, mivel hatalmas területen fekszik, rengeteg kőből emelt síremlékkel.

A nap zárásaként még megmártóztunk a szálloda termálvizében.

A következő nap reggelén még visszatértünk Pamukkaléba, de most már csak egy fotószünet erejéig álltunk meg az alsó részen, majd megkezdtük utunkat a Taurus-hegységen át Antalyába, ahol az utolsó két éjszakát töltöttük.

Hazaindulásunk előtti utolsó nap tettünk egy sétát Antalyában. A város legérdekesebb része az óváros, melyet Kaleiçinek neveznek.

Aki ide ellátogat, az egy képzeletbeli történelmi utazáson vehet részt a szűk utcákon, ahol a görög, szeldzsuk és oszmán korban épült házakat is megcsodálhatja.

Az óváros főbb nevezetességei közül említést érdemel a Yivli minaret és a hozzá kapcsolódó mecset, amely a város jelképe. A mecset karcsú, elegáns minaretjét Alaaddin Keykubat szeldzsuk szultán emeltette a 13. században.

A kikötő szomszédságában álló 19. századbeli, terméskőből emelt Iskele-mecsetet egy természetes forrás fölé, négy pillérre építették.

A Hidirlik Kulesi (torony) talán a legeredetibb építmény: világítótoronyként szolgál a második század óta.

A Kesik Minaret-mecseten jól láthatók a római, a bizánci, a szeldzsuk és az oszmánkori sorozatos átépítések nyomai.

Amikor Hadrianus császár i. sz. 130-ban a városba látogatott, a tiszteletére gyönyörűen díszített, három boltívű kaput építettek a városfalba. A kikötő közelében a két torony szegélyezte Hadrianus-kapu és a városfal egyes részei ma is állnak.

A Kale Kapisi téren álló óratorony szintén része volt az óváros erődítményének.

Ahogy azt már az elején is említettem, egy igazán remek, programokban bővelkedő körutazáson vehettem részt. Remélem ezzel az úti beszámolóval sikerült kedvet csinálnom ahhoz, hogy a Türkinfo olvasói is ellátogassanak ebbe a gyönyörű országba, és felejthetetlen élményekkel telve térjenek haza!

Szerző és fotók: Kollár Kata – Türkinfo