![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Okirat-hamisítás A korrupció Korrupció (latin) „Általános romlottság, züllött állapotok a közéletben; a megvásárolhatóság és megvesztegetés általános elterjedtsége. A megvesztegetés, … valamint előny kérése vagy elfogadása hivatalos személy befolyásolásáért (befolyással üzérkedés) a magyar Btk. szerint bűncselekmény.” (Akadémiai kislexikon, Bp. 1989) egyidős az emberi civilizációval.
Minden korban és társadalomban akadtak olyanok, akik megvesztegetéssel vagy hivatali hatalmukkal visszaélve próbáltak anyagi előnyökhöz jutni. Különösen így volt ez azokban a birodalmakban, ahol az állam erősen rátelepedett a társadalomra, s monopolizálta a politikai és a gazdasági döntéseket. Ismert jelenség, hogy az ilyen közösségekben válságok idején rendkívüli módon elharapózik a korrupció minden fajtája. így történt ez az Oszmán Birodalomban is, ahol a 16. század második felében az európai árforradalom szétrombolta az állam legfontosabb intézményeinek gazdasági alapjait.
Az állandó infláció, devalváció és az áremelkedések hatására a szolgálati birtokok hozama (ezekből fizették a hadsereg és az állami alkalmazottak jelentős részét) felére-harmadára csökkent. Ugyanakkor az állami és a katonai állások iránti kereslet többszörösére növekedett. Ez a helyzet jó táptalajt biztosított a korrupció minden válfajának, köztük annak a sajátos módszernek is, amit ma okirat-hamisításnak nevezünk. A hamisító kezét levágják Iratokat a birodalom történetének korábbi időszakában is hamisítottak, de úgy tűnik, ez akkoriban még nem túl gyakran fordult elő. Erre utal, hogy II. Mehmed szultán (1451–1481) büntetőjogi törvénykönyve nem tartalmaz rendelkezést ilyen ügyekre (ez az első ilyen törvénykönyv az oszmán állam történetében).
A 16. század elejére valószínűleg romlott a helyzet, mert I. Szelim (1512–1520) törvénykönyvében a következő előírást találjuk: „Aki hamisan tanúskodik és hamis jogi bizonylatot ad át, vagy ilyet használ, azt szigorúan büntessék meg. … Annak a személynek, aki uralkodói rendeletet vagy jogi bizonylatot hamisít – amennyiben visszaeső –, vágják le a kezét.” Egy 1556-ban kipattant hamisítási esemény kapcsán azt tapasztaljuk, hogy ezt az előírást betű szerint alkalmazták. Ez év nyarán a Fekete-tenger partján, Trapezuntban, lefüleltek egy Behrám nevű embert, aki hamis szultáni paranccsal keresztény gyermekeket szedett össze – névleg janicsár újoncnak, valójában nyilván azért, hogy jó áron eladja őket a rabszolgapiacon. A vizsgálat kiderítette, hogy a parancsot a szultáni tanács Kijász nevű írnoka állította ki, az uralkodó monogramját (tugráját) pedig Naszuh névre hallgató kollégája rajzolta rá. A szultáni tanács 1556. augusztus 30-i rendelete értelmében ezért a tettükért mindhárman egyik kezük elvesztésével fizettek.
Az irathamisítási ügyek a 16. század második felében nagyon megszaporodtak, és különösen a század utolsó évtizedében szinte nem volt olyan év, amikor ne derült volna fény ilyenfajta visszaélésre. Ezekben élen jártak a központi adminisztráció, a szultáni tanács írnokai, akik kivételes tudásukat és pozíciójukat mind gyakrabban váltották át készpénzre. Egyik legnagyobb szabású csalássorozatukat 1590. szeptember végén–október elején leplezték le. Az alábbiakban ennek a nem mindennapi ügynek a részleteivel ismerkedünk meg.
FODOR Pál