Akik először járnak Isztambulban, és meglátják a közlekedést, könnyen érezhetik úgy, hogyha beülnének egy autóba, akkor hamarosan valamelyik közeli kórházban fognak kikötni.
Szerencsére mindez csak a látszat. Bár kaotikusnak látszik az egész, valójában legalább annyira biztonságban érezhetjük magunkat, mint a világ bármelyik nagyvárosában. Sőt! Talán még kicsivel biztonságosabban. Hiszen akik napközben az utakon vannak, ők azok, akik általában az autóban töltik a napjukat. Ami azt jelenti, hogy naponta simán 300-500 km-t vezetnek. Mégpedig erős forgalomban (ennek kb. a 70%-át dudálva, és legalább 30%-át tolatva teszik.)
Így nem azért vettük témának a kórházakat, mert olyan gyakran igénybe vennénk a szolgáltatásukat. Hanem mert érdekesek.
A mai, modern kórházak alapjait valamikor az 1850-es években tehették le. Ebben az időszakban az Oszmán Birodalom igencsak el volt maradva. De szerencsére voltak olyan szultánok, akik ezt hamar felismerték, és különféle módokon próbálkoztak felzárkózni Európához. Ezen törekvéseket a lakosság (no és a palotában elkényelmesedett úri közönség) vegyesen fogadta. Ezért a reformok nem mindig úgy haladtak, ahogy kellett volna.
Az egészségügy is igencsak romlott állapotban volt, ahogy a hozzá tartozó utánpótlás képzése is. Viszont Isztambulnak volt egy nagy erőssége, ami a mai napig megvan: Ez pedig az igencsak változatos összetétele. Mind vallásilag, mind nemzetileg.
A városban nemcsak a török hagyományokat követő muszlimok éltek, hanem modernebb felfogású, és már vallású emberek is. Mégpedig nagy számban. Ők az Aranyszarv-öböl másik felén laktak (ma Beyoğlu, Şişli kerületek), ahol a szultántól távol kedvükre kísérletezhettek a sátán játékszereivel. Itt volt először villany, földgáz, villamos, stb…
Szintén az Aranyszarv túloldalán terültek el a különféle külföldi kolóniák is. A Boszporusz mind kereskedelmileg, mind katonailag stratégiai fontosságú hely volt (és az ma is). Ennek köszönhetően már a város kezdetétől fogva találhattunk “idegen régiókat”.
Mindez pedig azt eredményezte, hogy ezek az “idegenek” magukkal hozták a vallásukat, kultúrájukat és nem utolsó sorban a technikájukat is. Így az orvostudományt is.
Forrás: isztambul.info
Kép: reyaphastanesi.com.tr