Kis háborúkkal lavírozhat Erdoğan

Észak-Ciprus 1974-es török megszállása óta nem volt példa arra, hogy az Egyesült Államok szankciót vessen be Törökországgal szemben. Recep Tayyip Erdoğannak augusztus elején ezt a 44 éves trendet sikerült megtörnie, amivel új helyzet állt elő az Egyesült Államok és a NATO második legnagyobb létszámú hadseregét adó Törökország kapcsolatában.

Mindez épp akkor történt, amikor a török gazdaság egyre több válságjelet mutat – a dollárral szemben a líra 45 százalékot zuhant január óta, ennek harmadát a múlt héten gyűjtötte be –, olcsó dollárhitelből finanszírozott eddigi növekedése nem tartható fenn, viszont a hiteltörlesztéshez szükséges tartalékai nem elegendők.

A közelgő válság jelei okot adhattak arra, hogy Erdoğan előrehozza a választásokat, melyeket a vártnál könnyebben, már az első fordulóban megnyert, így a tavalyi alkotmánymódosítás révén példátlan hatalmat kapva erősítheti meg illiberális rendszerét, mielőtt a gazdasági válság hullámai összecsapnának a 80 milliós ország és a tizenöt éve folyamatosan hol kormányfőként, hol elnökként hatalmon lévő Erdoğan feje felett.

Ahol összecsaphat Aszad és Erdoğan, ahová tízezernyi dzsihadista szorult másfél millió menekülttel együtt. Vajon el tudnak-e kerülni egy százezrek halálával járó ostromot?

Mivel Erdoğan neve elválaszthatatlanul összefonódott az általa kialakított illiberális rezsimmel, minden megszólalásával, gesztusával könnyedén tud új témákat bedobni a politikai közbeszédbe. Csakhogy ahhoz, hogy a közvélemény figyelmét és indulatait elterelje egy ilyen húsba vágó válságról, igen komoly vihart kell kavarnia. A török vezetőnek azonban kapóra jön, hogy országa egy akut válságövezet peremén csücsül, és eleve érintett egy sor konfliktusban.

Szinte borítékolható, hogy hamarosan fellángolnak a harcok a törökországi kurd kisebbség számára inspirációként és támogatóként is fontos szíriai kurd autonóm területtel, a kurd milícia, a Népi Védelmi Egységek (YPG) által tető alá hozott, az Egyesült Államok fontos regionális partnerévé emelkedett Szíriai Demokratikus Föderációval.

Törökország 2016 óta Bassár el-Aszad megbuktatásának erőltetése helyett sorra alakítja ki a szír határ túloldalán a vazallus régiókat, és ehhez a törökökhöz lojális szunnita arab milíciák mellett a saját hadseregét is beveti. A minden esetben korunk népszerű háborús indokával, a „terrorizmus elleni harc”-cal megindokolt beavatkozás első körében 2016-ban az az Iszlám Állam terroristáitól elfoglalták Észak-Aleppó egy részét, majd pedig idén januárban megszállták a szintén terroristának tartott kurdok legnyugatibb kantonját, Afrint.

Erdoğan célpontjai nem fogytak el, sőt. Észak-Aleppó keleti felét, Manbídzs régióját ugyanis a Szíriai Demokratikus Föderáció csapatai foglalták vissza az Iszlám Államtól – sőt, ez a siker volt az, amely a törököket a tartomány többi részének elfoglalására ösztönözte –, és azóta is ők ellenőrzik. A törökök és vazallusaik azonban azzal érvelnek, hogy ez a régió soha nem volt a kurdoké, ezért két éve követelik, hogy a „megszállók” vonuljanak vissza a keletebbre húzódó Eufrátesz vonala mögé, követelésüknek meg időről időre szórványos bombázásokkal és tüzérségi tűzzel adnak nyomatékot. Erdoğan a hét elején felmelegítette a manbídzsi konfliktust, és megígérte, hogy

Folytatás

Forrás: index.hu