Kilenc pontban Törökország: 9 dolog mire figyelj török pasikkal

Legfontosabb kérdés, hogy ugyanazt keressük-e kiszemeltünkkel: kalandra vagy komoly kapcsolatra vágyunk? Természetesen ezt nem csak a török férfiakkal, hanem bármilyen nemzethez tartozó férfival tisztázni kell. Például egy nyaralás során országunkban tartózkodó fiú, lehet nem álmai asszonyát keresi, szimplán csak szórakozni akar és jól érezni magát. Természetesen ne vegyük általánosításnak – ez nem mindenkire igaz.

A török férfiak nagy nőcsábász hírében állnak és nyilván ez nem véletlenül van így. Nem azt javaslom, hogy változzunk féltékeny szörnyeteggé és kutakodjunk párunk telefonjában. De valahogy próbáljunk meggyőződni arról, hogy rajtunk kívül nem udvarol-e másnak vagy nincs-e otthon felesége.

Kulturális különbségék több okból kifolyólag léteznek a két nemzet között. De ezek a különbségek nem áthidalhatatlanok. Kölcsönös nyitottsággal, alkalmazkodással, ezek átbeszélésével igenis helyükön lehet őket kezelni. Viszont tisztában kell lennünk, hogy ilyenek léteznek.

Nem feltétlenül kizárólag török sajátosság, de – mi tagadás – a pontosság kérdését sokan igen lazán tudják kezelni. Nem egyszer adódott elő, hogy hosszú perceket vártam a megbeszélt időponthoz képest egy-egy török ismerősömre. Sajnos ez fakadhat korunk egyik problémájából is, hogy sokan hosszútávú tervek nélkül élik mindennapjaikat, „majd lesz valahogy” hozzáállással. Ez nagyon sok törököt is érint, ami egy kapcsolatra is rá tudja nyomni a bélyegét. Évekig élünk egymás mellett anélkül, hogy tudnák hova is tart a kapcsolatunk.Ezek nem feltétlenül képezik egy kapcsolat gátját, de okozhatnak kellemetlen helyzeteket.

Léteznek olyan témakörök, amelyeket a törökök nagy része tabuként kezel. Lehetnek ezek szerelmi élethez, világnézethez, politikához, valláshoz kapcsolódóak. Képesek vagyunk-e beletörődni, hogy az ilyen kérdéseket párunk előtt soha nem feszegetjük vagy megpróbáljuk rávenni őt, hogy számunkra ezek igenis fontos kérdések és beszélni kell róla. Ha végül mégis beszélni tudunk egy ilyen témáról és kiderül, hogy eltérő véleményen vagyunk, okoz-e ez feszültséget a kapcsolatban?

A család kérdése több szempontból is vízválasztó lehet. Először is, fel mer-e vállalni a párunk a családja előtt, ha már komolyra fordul a kapcsolat. A konzervatívabb török családokban nem szokványos bemutatni a barátnőt, míg a dolgok az eljegyzésig nem jutnak. Ha viszont már be lettünk mutatva a családnak, mennyire tudjuk elfogadni a jelenlétüket. Magyarországon is fontosak a családi kötelékek, de Törökországban ez még erősebb és vonatkozik az egészen távoli rokonokra is. A család fontos szerepet tölt be, sokkal nagyobb beleszólása van a szülőknek a gyerekek életébe.

Ha valaki úgy érzi, hogy egy török férfiban találta meg élete párját és vele képzeli el élete hátralévő részt, akkor vetődik fel a kérdés, hogy földrajzilag hol is van ez a hely. Párunk beleegyezik-e abba, hogy Magyarországon telepedjünk le, vagy mi belevágunk-e egy törökországi életbe, netán egy harmadik országban képzeljük el a közös jövőt. Sajnos a baráti körömben volt egy olyan pár, akik hiába szerették egymást és együtt voltak több évig, az vetett véget a kapcsolatuknak, hogy nem tudtak megegyezni a közös jövőjük helyszínéről. Nyilván olyan esetben, ahol a pár két tagja két külön országban él a távkapcsolat jelenthet valamiféle megoldást, de semmiképpen sem véglegeset.

Ha már felvetődik a házasság gondolata mindenképpen érdemes megbeszélni ki, hogyan képzeli el saját szerepét a házasságban és az alapítandó családban. Nem általános, de török családokban gyakori, hogy ha volt is munkája, házasságkötés utána a feleség otthon marad. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy háztartásbelinek lenni nem jár munkával, ellenkezőleg: még néha talán többel is mint egy napi 8 órás munka. De van olyan férfi, aki ragaszkodik hozzá, hogy az ő felesége ne járjon munkába, inkább otthon szorgoskodjon és finom főztjével várja őt haza.

Akik már olyan komoly kapcsolatban vannak, hogy a gyermekvállalás kérdése is felmerül, érdemes tisztázni bizonyos dolgokat. Milyen értékrend szerint neveljék a megszületendő gyermeket? Kapjon-e a gyermek vallásos nevelést is, ha igen akkor milyet? Milyen nyelven tanítsuk meg beszélni a gyereket? Megismerje-e mindkét ország hagyományait, kultúráját? Bár ez csak a személyes véleményem, de szerintem két nyelv és kultúra megismerése óriási előny, amelytől kár lenne megfosztani a gyereket.

Lantos Ágota – Türkinfo