Ki kicsoda a nagy török családban?

Kit hogyan szólítunk?

A törökök szerint a világ népességének egy jó része török származású: a magyarok a legnyugatibb törökök, az azeriek, türkmének, kazakok, de még az amerikai indiánok is valamikor törökök voltak.

Így tehát a török családban mindenkit a családban betöltött helye / rangja szerint szólítanak. Vagyis a mindennapi életben is élnek ezek a nálunk már csak a családban használatos megszólítások.

A törökök egymást a keresztnevükön szólítják nem csak tegeződés, de magázódás esetén is: ez az oszmán időkből maradt fent, amikor nem voltak vezetéknevek, csak megkülönböztetések pl. Fatih, a pék fia vagy Ali, a kovács fia. Csak nagyon hivatalos megszólításnál szólítjuk a másikat a vezetéknevén. Ezen kívül, még magázódás esetén is a keresztnév használatos: Ali bey vagy Fatma hanım (Ali úr vagy Fatma kisasszony / asszony – ezt nem különböztetik meg).

Engem a szomszéd kisfiú ablanak vagyis nővérnek szólit, mivel idősebb vagyok nála (ez pár év korkülönbség esetén is így van). Én őt szólíthatom evladım-nak vagyis gyermekemnek vagy oğlumnak (ólum) vagyis fiamnak. Ha lány lenne kızım-nek vagyis lányomnak. De ablanak szólítanak a boltban is az eladók, ezzel a tiszteletüket fejezik ki.

Párom barátai yengének hívnak, ami sógornőt jelent, én őket a keresztnevükön szólítom, ha idősebbek esetleg abi-nak, ami bátyot jelent. Ez régebben nem nagyon akaródzott nekem, ma már jobban megy 🙂

Yenge vagyok a párom családjában is az unokatestvéreknek, unokahúgoknak stb. de párom apukájának és anyukájának gelin, vagyis menyasszony (az esküvő után is ez használatos). Ha fiú lennék a feleségem szüleinek damat lennék, vagyis vőlegény, a többieknek enişte, vagyis sógor.

A szomszéd néni teyze (vagyis anyai nagynéni, mert az anyai és az apai ági rokonok között is különbség van a megszólítaásban, ez azért volt / van hogy mindenki tudja a maásik pontos helyét a családban, pl. egy idősebb fiú feleségének több ”joga” volt, mint a fiatalabb fiú feleségének) a szomszéd bácsi amca (amdzsa – apai nagybácsi) vagy dayı (anyai nagybácsi) mikor melyik jön az ember nyelvére.

A cikk folytatása >>>

Életem Törökországban