Keleti képek

A két hete már beígért extrém ritka kötet és a benne olvasható különleges keleti utazás története végre megérkezett az ELBIDA projektben. Régóta vágytam erre a könyvre, de pont az a kategória, amely esetében még az is előfordulhat egy gyűjtő életében, hogy bár vágyik rá, de soha nem tudja beszerezni. Nekem szerencsém volt és végre a gyűjteményem részeként, büszkén mutathatom be, Urházy György „Keleti képek” című művét. Urházy a magyar sajtótörténet első helyszíni tudósítójaként volt jelen 1854-ben a krími háborúban, ahonnan levél formában tájékoztatta a Pesti Napló szerkesztőségét a kinti eseményekről. Összesen 44 levelet írt, amelyek bár nem a megírás sorrendjében de megjelentek az újságban, így lényegében a kor technikai lehetőségeihez képest gyorsan és elsőkézből származó információk alapján „közvetíthették” a háború eseményeit a lap olvasóinak. Urházy György aztán hazatérését követően élményeiből és tapasztalataiból megírja „Keleti képek” című művét, amely elsősorban nem a háború politikai oldalát mutatja be, hanem sokkal inkább a szerző útiélményeit, a balkáni terület népeinek szokásait és a török hadsereget. A könyv 1854-ben jelent meg Pesten, Emich Gusztáv könyvnyomdájának gondozásában. A 214 oldalas műben illusztráció nem található. A kötet címe annyiban érdekes, hogy az ELBIDA projektben immár ez a harmadik “Keleti képek” című munka. Az első Bálint Imre számomra kedves könyve volt, aztán jött Adorján Sándor extrém ritka és kitűnő műve, most pedig harmadikként itt van Urházy György remek könyve is.

Urházy György (korábban Urházi György) újságíró, író, országgyűlési képviselő és honvédtiszt, 1823. december 15-én született Tokajon. Apja Urházy György református lelkész, míg anyja Kemény Terézia volt. Az elemi iskolát Zsibón végezte, majd gimnáziumi tanulmányait Zilahon folytatta. Ezt követően Kolozsváron tanult jogot. majd az iskola befejezése után 1847-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett Marosvásárhelyen. Az 1848-as forradalom kitörésekor Kolozsváron, az erdélyi kormányszéknél volt fogalmazó. A forradalom szelleme azonban megérintette és ezért 1848 őszén önkéntesként jelentkezett az akkor szerveződő 15. (Mátyás) huszárezredbe. Részt vett Bem József erdélyi és bánáti hadjáratában. Többször jeleskedett a harcokban, ezért előbb hadnaggyá, majd később főhadnaggyá léptették elő. 1849. április 1-jétől parancsőrtiszti beosztást kapott Bem törzsében. A harcokban tanúsított példaértékű magatartásáért április 24-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. 1849. május 18-án beosztásának megtartása mellett alszázadossá léptették elő. A fegyverletétel után édesanyja rokonaihoz, Tokajba menekült, így végül a felelősségre vonást sikerült elkerülnie. Már iskolai tanulmányai közben is írt, 1842-ben az Erdélyi Hiradó munkatársa is lett. Később a Méhes Sámuel által szerkesztett lap Nemzeti Társalkodó című mellékletében számos verse és cikke jelent meg. 1846 év elejéig ő vezett a „Kolozsvári napló” című rovatot is. Elkötelezett híve volt Magyarország és Erdély újraegyesítésének, ezért 1848 tavaszán Teleki Domokossal közösen, „Unió” címmel zsebkönyvet szerkesztett.

Folytatás

Forrás: elbidaprojekt.hu