Kakasokat Isztambulba!

Van itt valahol egy kakas. Kakas, itt, Isztambulban. Ha nem is a város szívében, hanem attól egy kicsit távolabb, de ebben a 15 milliós nagyvárosban, itt, az emeletes házak között kukorékol. Jelzi, ha érkezik a reggel, jelez ez mindent, mert állandóan jár a szája.

Amikor csend van és meghallom, mindig arra gondolok, mások vajon mit éreznek ilyenkor? Jól esik hallani, hogy a nagyváros zaján kívül ilyesmi is képes beszűrődni az ablakon?

Hivatalosan 15 millió, nem hivatalosan 20 millió ember passzírozódott be ide, 5461 km²-nyi területre (összehasonlításképpen Budapest területe 525 km², a tizede), ahol 2821-en laknak 1 km²-en, és 1,1 m²-nyi zöld felületen 1000 embernek kell osztozkodnia. A városban 25 ezer km hosszúságú úton 3,5 millió jármű fut (kb. ennyi közlekedik egész Magyarországon), összesen 17 ezer taxi és 6 ezer helyi járatos busz szolgálja ki az utasokat.

Mindenki ismeri: Európa és Ázsia, Boszporusz, a kapocs, összeköt, de a lakosok nagy része nem itt született, hanem a jobb megélhetés reményében költözött ide. Vidékről jöttek, kisvárosokból, és nem hanyagolható el azok száma sem, akik menekültként érkeztek az országba, a városba.

Biztosan nem a „miénk” az egyetlen kakas az egész városban, biztosan sokan megpróbálkoznak azzal, hogy tenyérnyi nagyságú földön összetákoljanak egy tyúkólat. A nagyváros beszippantja lakóit, megrágja és kiköpi őket, előbb-utóbb cementszag kezd áradni mindenből és mindenkiből. Kell valami, valami, ami legalább azt érzetet nyújtja, hogy van élet a betonrácsokon túl is….

Üvöltsön hát minél több jószág a város különböző pontjain, még több kakast Isztambulba!

K. Tengeri Dalma – Türkinfo