Kadıköy színes utcáin

2015. dec 22.

Szívesen ringatóztam volna még a vapuron a sirályokat, és a Márvány – tenger fodrozódó, mélykék hullámait bámulva, de lassan elsiklottunk a Haydarpaşa pályaudvar előtt, és beúsztunk a kikötőbe.

Megérkeztünk. Sohasem jártam még Isztambulnak ebben az ázsiai kerületében. Egy darabig véletlenszerűen sodródtam a tömeggel, átadva magamat a pillanat hangulatának. Élvezettel ittam magamba a fényeket, a színeket, az illatokat, egyszóval mindent, amit ennek a lüktető, eleven kavalkádnak a látványából csak tudtam.

Tulajdonképpen Kadıköy színes, festett házai vonzottak ide. Az utóbbi időben egyre népszerűbbé váló „street art” fesztiválokon neves külföldi vendégművészek közreműködésével sok érdekes alkotás születik itt. A magas épületekre, a sivár, lepusztult tűzfalakra varázsolt sajátságos hangvételű festmények és graffitik jócskán megváltoztatják az utcaképet. Nos, ezeket a házakat kerestem, de fogalmam sem volt merrefelé induljak el. Megszólítottam néhány járókelőt, de érdeklődésemre teljesen eltérő válaszokat kaptam. Mindegyik homlokegyenest különbözött az előzőtől. Volt, aki – nem kis megrökönyödésemre – meg sem várva, hogy befejezzem a mondatot „elnézést uram, tudna nekem segíteni…”, azt felelte, se pénzt, se munkát nem tud adni (hm… vajon mit gondolhatott rólam ez a derék ember?). Utólag megmosolyogtam, de ezek után jobbnak láttam, ha elindulok a saját fejem után és az ösztöneimre hagyatkozom. A pezsgő, élettel teli, zegzugos utcákon bóklászva, hosszas gyaloglás után rábukkantam az első festett épületre. Készítettem pár fotót, majd egyre jobban nekibuzdulva folytattam a keresést, és aki keres, az ugye talál… Hosszan róttam az utcákat, nem érzékelve az időt, és egy ideig a fáradtságot sem, mígnem rádöbbentem, hogy órák óta keringek a tűző napon, és ha nem találok azonnal egy ülőalkalmatosságot, holtan rogyok össze a kimerültségtől. Nem volt egyszerű árnyas padot találni. Fogalmam sincs, meddig ülhettem ott mozdulatlanul, jólesően szemlélve az utca forgatagát.

Nehezen szántam rá magamat, hogy visszaballagjak a kikötőbe.

Szívesen ringatóztam volna még a mélykék hullámokon a sirályokat bámulva, a Márvány-tenger megunhatatlan látványában gyönyörködve, de felbukkant az ismerős, számomra oly kedves eminönüi part. Örömmel üdvözöltem. Megérkeztünk.

1 of 19