K. Tengeri Dalma: Isztambul – Bekebelez a város

Ha az ember kimegy Isztambul határába, akkor szembesül vele igazán, hogy milyen eszelős ütemben, szinte megállíthatatlanul duzzad a város: félkész lakónegyedek épületei nyújtóznak a magasba, körülöttük darudzsungel és tekintélyes méretű betonkeverő géppark. Mögötte a puszta… Felüdülés szemünket végighordozni a lankás tájon, mert valljuk be, időnként rezeg minden idegszálunk a város mentális zsivajától.

Az új épületek tövében, szomszédságában pedig békésen legelészik a kecskenyáj és a tehéncsorda, bár fokozatosan szorulnak kifelé, de vannak, voltak és ezután is lesznek. Arrafelé gyakori, hogy hasznosítják a lakóparkok közötti, még nem rendezett területeket is, és oda hajtják ki a jószágokat. Vagy éppen a lakóparkok kezdik szorongatni őket, hiába a kecske tulajdonosa foglalta el a területet előbb.

A vidékről felköltözött Ali lustán figyeli a virgonc állatait, és háta mögött elemi erővel terjeszkedik A város, A megélhetés, A modern élet. Elnyűtt, szegényes ruhát visel, ugyan, hisz nem a bevásárlóközpontban van. Összesen tíz állata maradt, a többit sikerült a múlt héten eladnia a városiaknak. Amint közeledik az est és az éhség, letereli őket a kis völgy aljába, féltucatnyi ház és viskó dülöngél ott, mintha nem tudnák, hogy ilyet itt nem illik, Isztambulnak ezen a részén nem ez a módi. Behajtja őket az egyik viskó mögötti akolba, majd beteszi maga után a kiskaput, és belép a takaros kis házába, amely ránézésre is ’gecekondu’ – rövid idő alatt húzták fel, természetesen építési engedély nélkül. Nincs őneki pénze azt kijárni, lakni viszont valahol kell, nem igaz?

Ali nem sokáig lakhat még ott, ha marad ez a terjeszkedési ütem. A város bekebelezi és lenyeli, ha nem hagyja magát, akkor távolabb kell vinnie a motyóját a kecskéivel együtt. Gecekondu, tulajdonképpen egy éjszaka alatt elkészül, ha a szó jelentését vesszük. Mert Ali nem való a városba, nem is akar ott lenni. A Jóisten (vagy Allah) a megmondhatója, mi a fészkes fenét keres a határában egyáltalán. Bejár dolgozni? Nem, nem jár be, a jószágot vigyázza. Az asszony bejár dolgozni? Nem tudni, de nem valószínű. A gyerek bejár dolgozni? Lehetséges. Jó áron megy az élőállat? Biztosan, ha már erre adta a fejét. Vagy csak ehhez ért?

Ali bátor. Mert ott van a határban. Ali hülye. Mert ott van a határban. Egy kicsit Alik vagyunk mindannyian, isztambuli lakosok, eszement emberek, akik ha még bátrabbak lennénk, minimum egy kecskét bevinnénk a lakóövezetünkbe…

K. Tengeri Dalma – Türkinfo