Isztambul – vezetési tanácsadói szemmel. A recessziótól a Nagy Bazárig

A szervezeteknek, vállalatoknak gyakran javasolják a vezetési tanácsadók, hogy nézzenek, tekintsenek ki a „dobozból”, vagyis nyissanak az új megoldások, az új folyamatok, a szükséges változtatások irányába. Része ennek a megközelítésnek a jó külföldi gyakorlatok (best practice), tapasztalatok, megoldások tanulmányozása, átvétele is. E sorok írója az egyik isztambuli egyetem meghívására néhány napot töltött a 16 millió lakosú nagyvárosban és az alábbiakban osztja meg ottani üzleti tapasztalatai, „felfedezései” egy részét, elsősorban a vezetési tanácsadó szemszögéből. Azzal a szándékkal, hogy sokat tanulhatunk, sok mindent vehetünk át a török üzleti életből és a mindennapokból, hiszen Európa és Ázsia egyik legnagyobb feltörekvő gazdaságáról van szó.

Száguldásból recesszióba

De mindenek előtt érdemes röviden áttekinteni a török gazdaság állapotát és főbb mutatóit, azé a gazdaságét, amely hosszú ideig (2009 óta) tartó nagy ívű fejlődés után tavaly a második félévben technikailag is recesszióba került. Technikailag azért, mert a nemzetközi normák szerint, ha két egymást követő negyedévben csökken a bruttó hazai termék (GDP) növekedése, akkor „beköszönt” a recesszió.

2017-ben a GDP 7,4 százalékkal növekedett, száguldott a gazdaság. Tavaly a GDP 2,6 százalékkal bővült, viszont ezen belül a harmadik és a negyedik negyedévben 1,1, illetve 2,4 százalékos volt a zsugorodás. Tízéves csúcson van a munkanélküliség, a munkaképes korú lakosság mintegy 15 százaléka állástalan. (Másként fogalmazva: 27,1 millió munkaképes lakosra 4,6 millió munkanélküli jut.)

Meglódult az infláció, idén márciusban a pénzromlás 19,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Komoly válságot él meg a török líra, amelynek árfolyama csak tavaly 30 százalékot zuhant a dollárhoz képest. A fizetési mérleg hiánya eléri a GDP 6 százalékát, ez a veszteség szinte már finanszírozhatatlan. Deficites a külkereskedelmi mérleg is, erősen növekszik az ország külföldi adósság állománya is.
A visszaesés lehetséges okai

A gazdasági visszaesés mutatóit és jellemzőit még hosszasan lehet sorolni, de inkább az okokra érdemes figyelmet fordítani. Korábban a jegybank alacsonyan tartotta a kamatokat, a külföldi működő tőke szinte elárasztotta a gazdaságot. A török statisztikai hivatal adatai szerint a reálbér a nagy fellendülés időszakában felemelkedett a román szintre és elérte a magyar szint 80 százalékát.

A török kormány következetlen gazdaságpolitikája, az Egyesült Államok és Törökország közötti kereskedelmi és diplomáciai viszály, a kormánynak a líra szélsőséges árfolyam mozgásaira adott korlátozott szakpolitikai válaszlépései megrendítették a befektetői bizalmat. Ugyanebbe az irányba hatott az is, hogy a nagy hitelminősítők tavaly nyáron leminősítették az ország államadósság besorolását. Az is hozzájárult a recesszióhoz, hogy a növekedést egy idő után már nem a tényleges teljesítmény, hanem a külföldi pénzek „fűtötték” és számottevő kamatemelésre is sor került. Viszont a pénz jelentős részét nem a hosszú távon megtérülő beruházásokba, hanem építkezésekbe (bevásárló központok, gyorsvasút, tenger alatti alagút, függőhíd, stb.) fektették.

Folytatás

Forrás: azuzlet.hu