Isztambul multikulturális múltja képeslapokon

Isztambul mindig is olyan nagyváros volt, ahol különböző vallási és etnikai közösségek éltek együtt és ez az egyedülálló változatosság tükröződik a Seyhun Binzet által több mint fél évszázada gyűjtött képeslapokon.

Binzet, a vegyészmérnök és lelkes képeslap gyűjtő, több, mint 10000 képeslapot gyűjtött össze 1969 óta. „Bárhová is mentem, akár Törökországban akár külföldre, igyekeztem oszmán török képeslapokat találni” – mondta az Anadolu hírügynökségnek.

„Hobbinak indult a gyűjtögetés, most több mint 12000 képeslapom van otthon. Jól emlékszem azokra az időkre, amikor képeslapokra vadásztam.”

Binzet gyűjteményének egy részét “oszmán@képeslap” (osmanlı@kartpostal-ford.) címmel Isztanbul történelmi negyedében, Galatában található Schneidertempel Művészeti Központban állította ki. Maga a művészeti központ korábban zsinagóga volt, a város történelmi sokszínűségét is szimbolizálja.

„Ezzel a kiállítással szeretném megmutatni Isztambul multikulturális berendezkedését az oszmán időkben. Ez a gyűjtemény életre kelti a több mint 100 évvel ezelőtti várost. A kiállítás megtekintői láthatják Isztambul történelmi negyedét, Beyoğlut, amint török, francia és görög zászló lobog ugyanazon a képen; isztambuli kereskedőt az oszmán időkből, diákokat, nőket, sportolókat, halászokat, a húsvét ünneplését Samsun és Çanakkale tartományokban, kagylóárusokat, sőt még polipárusokat is” – mondta Binzet. „Ezek jelentették a médiát az 1800-as évek elején.”

Az egyik kedvenc képeslapjára mutatva Binzet elmeséli a kép történetét. „Itt láthatjuk a háborúba készülő oszmán katonákat. A sereg annyira vegyes összetételű, hogy van imámja, papja és rabbija is, akik motiválják a katonákat és imádkoznak értük. A kép sokat elárul az oszmánokról, nem igen lehet ehhez hasonlót találni másutt a világon.”

A képeslapok általi kommunikáció története a 19. századra nyúlik vissza. A boríték nélkül küldött képeslapok gyorsan népszerűvé váltak szerte a világon. A küldőnek és a kézbesítő posta szolgálatnak egyaránt kényelmes volt és az állami intézmények is könnyebben ellenőrizni tudták az az emberek közötti kommunikációt.

Minden levelet cenzúráztak

Binzet úgy véli, az elterjedtség oka a cenzúra volt. „Az emberek nem szívesen írtak vagy kaptak levelet, mivel majdnem mindet cenzúrázták, inkább képeslapot küldtek.„

Az 1889 és 1920 közötti időszakot tartják a képeslapok ’aranykorának’, ekkor váltak népszerűvé az egész világon. „Egy esemény, például fényképezkedés után az emberek közzétették a képet, később elküldték egymásnak, üzenettel a hátoldalon. Így terjedt az események híre a világban.

Az első világháború kezdetével visszaesett a képeslapok használata. A papír és a nyomtatás minősége romlott, kevesebb és szegényebb lett a gyártók, a kiadók, az árusok és a használók köre is. Mára már persze az új technológiák szinte teljesen háttérbe szorították a képeslapot. Ma a képeslap küldés megtalálta a helyét a Facebook-on és a Twitter-en. Hasonlóképpen, az emberek képeket küldözgetnek egymásnak, történeteket írtak a képekhez, az egyetlen különbség, hogy digitálisan.”

Hürriyet Daily News, 2014. február 18.

Fordítás: Kertész Erika-Turkinfo