Isztambul, Bizánc – a letűnt birodalmak

„Éreztük szívünkben a hüzünt, a különleges szomorúságot, melyet a letűnt birodalmak feletti bánat okoz” – Harasztos Ágnes isztambuli úti beszámolóját közöljük.

Isztambul a világ turisták által leginkább látogatott metropolisza. Túlturizmusra, túlárazott bazárárura és mecsetek kavalkádjára számítottunk. De hogy 2026-ban még Bizánccal is találkozhatunk? Arra aztán igazán nem.

Piros alapon ősi bizánci félhold és csillag fogad minket a világ legnagyobb repülőterén mindenütt, a török zászló. Pár éve építették ezt a gigantikus repteret, ami a nem-helyek szabályait követve sokkal többet árulna el az elvont modern állam kontroll iránti igényéről, mint az adott kultúráról. Azért persze igyekeztek oszmános íveket lopni a szupermodern üvegpalotába, és a kis reptéri kávézók, kioszkok és szuvenírboltok személyzete máris egy több ezer éves szabályrendszerről mesél. Elsőre szembetűnik a macho kultúra: minden boltban legalább három felnőtt férfi teljesít szolgálatot. Ha van is női alkalmazott, nem ő kezdi a kommunikációt, és legjobb esetben is az egyik férfi által leosztott feladatot végzi el háttérszereplőként. Ha úgy léptünk be egy üzletbe, hogy csak női eladó volt benn, az első dolga volt hívni egy férfit. Negyvenes anyuka és magas, de még csak 15 éves kamaszfia gyakran okoz feloldhatatlan rejtélyt számukra. Legtöbben először a férfipalántához fordulnak, csak úgy megszokásból. Aztán, amikor kiviláglik, hogy európai normák szerint a mi kettősünkben én viszem a prímet, legalább hátba veregetéssel vagy biztató vigyorokkal fejezik ki a férfiszolidaritást. Persze nem kell mindig kiélezni a Másikkal való találkozás teatralitását, hiszen az mindig magában rejti azt is, ami összeköt. A bizonytalan pillantások azonnal mosolyra derülnek, ahogy megtudják, ő a fiam. Egy pillanatra elfeledkeznek a turisták lehúzásáról, a túlturizmusba kissé belefáradt hétköznapokról és a hiányos angoltudásukból következő kommunikációs gátakról, és megörülnek az ismerősnek. De elég-e, ha csak azt látjuk a Másikból, amit ismerünk és megszoktunk? Láthatunk-e valaha is mást? Minket mindenesetre még lelkesít a vágy, találkozni Isztambullal.

Folytatás