Isztambul és Törökország közlekedése

Nem tudom, miért pont a mediterránon alakult ez ki, talán a tengerben van valami, de ugyan ezt a stílust megtaláljuk pl. Olaszországban is, és Észak-Afrikában, de délebbre már nem. Pl. egyik jellemző, hogy valójában nincsenek szabályok, csak szokások. Az autók azért mennek jobb oldalt, mert ott szokták meg. Nem azért mennek 80-el a kanyarban, mert az a megengedett, hanem mert megszokták, hogy annyival be lehet venni. Igazándiból ez a szokások ez mindenhol nagyon jól látszik. A minibusz és a dolmuş sem kijelölt útvonalon megy, hanem a szokások alakították ki. Az ember igazándiból nem tudják hova megy a busz vagy a metró, mi mellett megy el, hanem megszokták, mely kanyar után kell leszállni. Ha meg mégsem, akkor lehet kérdezni. Ezért nehéz elsőre másik városban, mert ott mások a szokások. Persze a turisták kedvéért kiírják a busz oldalára, hova megy (városrész),d e a helyiek nem igazán használják. Ennél mókásabb a dolmuş. Ez egy nagyobb méretű irány taxi, ahol kicsit többen férnek el.

A taxi akkor indul, ha tele van. Innen a neve is, hogy dolmuş = tele. Majd megy a megszokott úton. Ha valaki le akar szállni, akkor előre szol, hogy itt álljon meg kérem, és akkor máris lett egy megálló. És üres hely. Az út szélén a megszokott kereszteződésekben pedig állnak az emberek és várják, hogy legyen üres hely valamelyik dolmuşban. Sok esetben ugyan arra járnak, mint a normál buszok. Ilyenkor sokan azért szeretik, mert garantáltan van ülőhely. Az újonnan beszálló pedig a viteldíjat az előtte ülő kezébe adja, aki továbbítja a sofőr fele. Ebben az a csoda, hogy a pénz eljut oda, a visszajáró pedig a gazdájához… A minibusz is hasonlóan működik, viszont a taxi után ő az utak réme. Ugyanis minden busz magán kézben van, így minél több utast tud összeszedni, annál több az aznapi bevétele. Ellentétben a dolmuşsal, ami csak akkor indul, ha tele van, és ha tele van akkor nincs mese, a minibusz sokkal szabadabban közlekedik.

Néha túlságosan, ha úgy adódik, akkor a járdán kerüli a forgalmat, vagy az egyirányú utcában (persze fordítva) szedi fel az utasokat. Olyanok, mint a macskák a piacon: sose tudni, honnan kerül elő 1-1 minibusz. Ha kocsival vagy, akkor óvakodj a minibusztól, de ha sietsz, akkor kövesd, mert tuti talál gyorsabb utat. A másik ismertető jele a mediterrán közlekedésnek, az a lámpák, táblák és felfestések kezelése. Olyan az egész, mintha valaha régen lettek volna a csupasz utak, amikor is valaki látott egy amerikai filmet amiben voltak lámpák, táblák, felfestések, és felkiáltott: – Ez tök jól néz ki, ilyet mi is csinálhatunk! Mire a többiek így reagáltak: – Igazad van, miért legyenek üres oszlopaink, csupasz útjaink? Ide teszünk egy ilyen piros villogó izét, oda meg azt a vicces háromszögletű táblát… Majd 1 hónap múlva: – de jól néz ki, szuper lett. – sötétben még jobb, gyere próbáljuk ki azt zöld emberkés izébizét is. És valahogy így is állnak hozzá az emberek. Olyan szép az a lámpa a sarkon, olyan jól bevilágít a kertbe, és már messziről látszik, hogy a kisközért, de ha menni kell, azért ne álljon meg senki, mert most éppen pirosat mutat. A felfestések is inkább a grafiti egyik ágához tartoznak. Szép, szép, de nem használja senki. A mókás, hogy a rendőrök is így állnak a dologhoz, sőt, sok esetben ők vezetik a csapatot. Persze fontos, hogy ők a rendőrök, ezért folyamatosan megy a villogó, hogy mindenki messziről lássa, meg az ugye olyan szép. Jól megy a zöld-sárga-piros lámpa egyveleghez. Néha azért feltűnik valaki, aki úgy érzi, hogy kicsit északibb is lehetne a közlekedés, és akkor kerülnek elő a tiltó táblák, a keritések, meg a szöges kocsifogók. Este pedig előkerülnek a drótvágók és a deszkák…