Irán, Kaukázus és Törökország

Az iráni külügyminiszter arra is kitért, hogy kormánya támogatta azt a folyamatot, amely során a konfliktus szereplőinek különböző, a krízis megoldására szolgáló lehetőségeket ajánlottak a helyzet mihamarabbi normalizálódása érdekében. Mottaki Tbiliszibe történő látogatására egy nappal az örményekkel Teheránban lefolytatott tárgyalás, valamint két nappal a németekkel Berlinben tartott megbeszélés után került sor. Szeptember 13-án még az orosz vezetőkkel találkozott, majd Azerbajdzsánba repült és Bakuban is egyeztetést folytatott.

A diplomáciai aktivitás egyértelműen mutatja, hogy Teheránnak komoly érdekei vannak a Kaukázusban. Az pedig, hogy a törökök is lépéseket tettek a grúziai válság nyomán, Iránt is mihamarabbi cselekvésre ösztönözte. Az irániak etnikai, vallási, nyelvi és kulturális szempontból is több évszázados – még az ottomán hódítás előtti perzsa időszakra visszanyúló – kaukázusi kötődéssel bírnak. Oroszország azért nyitott Irán felé, hogy ezáltal változást csikarjon ki Washingtontól mind az iraki, mind a nukleáris kérdésben.Teherán számítása szerint Washingtonnak nem tetszik, hogy a Kreml pozícióba került, és mindenáron arra törekszik hogy megállapodást érjen el Irakban, így mentesítve magát a Moszkvával való egyezkedéstől. Irán óvatos viselkedése, amely alapján nem állnak be rögtön az oroszok mögé, számos különböző oknak köszönhető.

Egyrészt az iraki célok elérése, a nukleáris kérdés rendezése és saját nemzetközi megítélésének helyreállítása érdekében kénytelen együttműködni az USA-val is. Teheráni szemszögből Moszkva ezért nem helyettesíthető be Washington helyére. Másrészt Oroszország a múltban saját stratégiai céljai elérése mentén használta fel Iránt. Teherán számára csalódás, hogy Moszkva nem tudta tartani az ígéreteit; a biztonsági garanciáktól kezdve, a fegyvereladásokon át egészen az ország első nukleáris erőművének befejezéséig – amelynek ellenértékét ráadásul már kifizették az irániak. Harmadrészt, és talán ez a legfontosabb, Oroszország villongása a kaukázusi térségben hosszútávú biztonsági fenyegetést jelenthet Irán északi határán. Végülis nem volt olyan felejthetően régen, mikor a Szovjetunió lerohanta Afganisztánt. Teherán lépéseit ezentúl a területi diplomácia irányába tervezi megtenni, annak érdekében, hogy az orosz megerősödés egy számukra tűrhető szinten maradjon.

Kitekintő, 2008. szeptember 25