Florence Nightingale és Isztambul

Bizonyára Önök is hallották már, hogy az ápolók világnapját minden év május 12-én tartják, és azért pont ekkor, mert Florence Nightingale – aki a betegápolás fejlesztését, oktatását, és elismert hivatássá tételét életcéljának tekintette – ezen a napon született.

Tudják azt is, hogy hosszú hónapokon át élt és dolgozott Konstantinápolyban, és hogy Isztambulban is van Florence Nightingale múzeum?

1820. május 12-én Firenzében jött a világra, ezért adták neki angol szülei szülővárosa nevét. Apja tehetős bankár volt, így impozáns angol vidéki birtokon nevelkedhetett. Rendkívüli műveltségre tett szert, több nyelven beszélt, továbbá nő létére filozófiát és matematikát is tanulhatott. Szülei ugyan ellenezték, de a betegek és sérültek ápolásában találta meg hivatását. Annyira elkötelezett volt, hogy emiatt jegyességét is felbontotta, nem kívánt férjhez menni, mert férjes asszonyként bizonyára fel kellett volna adnia munkáját.

A viktoriánus korban az ápolói munka még alantasnak számított, de ő minden tiltás ellenére Angliában, majd később Németországban is ápolói képzésben vett részt. Egészen a kezdetektől foglalkoztatta a gondolat, hogy a kórházak és ápolási feladatok eszközeinek állapotát kell javítani a hatékonyabb betegápoláshoz. Matematikai képzettségét az ezzel kapcsolatos statisztikák elkészítéséhez használta.

Konstantinápolyba utazik

A krími háború 1853–1856 között zajlott Délkelet-Európában és a Közel-Keleten az Orosz Birodalom és szövetségesei, másfelől az Oszmán Birodalom között. A törökök mögött felsorakoztak a britek és a franciák is, hogy megakadályozzák az orosz terjeszkedést. Úgy tartják ez volt a történelem első háborúja, melyet a média úgy közvetített, hogy folyamatosan értesültek az otthon maradottak a háborús hírekről, és az ott uralkodó állapotokról.

Ennek köszönhetően Angliában megtudták azt is, hogy a betegápolás a hadikórházakban  szörnyű körülmények között zajlik. A brit kormány ezért 38 fős egészségügyi személyzetet küldött a háborús sérültek ápolására. A feladatra önként jelentkező Nightingale lett a kis csapat felügyelője.

1854. október 21-én hagyták el Londont. Áthajóztak a csatornán Franciaországba, majd onnan Konstantinápoly kikötőjébe érkeztek november 3-án. Üsküdarban, a Selimiye hadikórházban kezdték meg munkájukat.

Nightingale csak piszkos kórtermeket, fűtetlen sátrakat talált, nem megfelelő élelmezést és akadozó gyógyszerellátást tapasztalt. Kezdetben az orvosok támogatása nélkül fáradozott a megfelelő higiénés körülmények megteremtésén és az ellátás színvonalának emelésén. A kórház területén elhullott állati tetemek és szemét eltakarításával, a lefolyók folyamatos tisztításával, valamint tiszta ágyneműk és megfelelő élelem biztosításával elérte, hogy néhány hónap leforgása alatt az általa felügyelt kórházba került sebesültek korábban 42%-ra rúgó halálozási arányszáma 2,2%-ra csökkent.

Az egész világ ezen a becenéven ismeri: a lámpás hölgy. Ezt is az itt töltött időszaknak köszönheti. Éjjel – híres lámpásával a kezében – járta a kórtermeket és ellenőrizte a betegeket, de az állapotokat és az ápolónők munkáját is. Híresen szigorú főnökasszony volt, sokakat bocsátott el, mások pedig maguk mondtak fel. Ez a lámpás, illetve a lámpást hordó főnővér számtalan irodalmi és képzőművészeti alkotás ihletője lett.

A fáradságos munkával töltött órákat többek között a török fürdőkben pihente ki. Isztambul egyik legrégebbi – ma is üzemelő – fürdője, a Cağaloğlu Hamam büszkén hirdeti, hogy a híres ápolónőt vendégei sorában köszönthette.

Napi 20 órát volt talpon, ő maga is beteg lett, elkapta a krími lázat, kevésen múlott, hogy túlélte. 1856 augusztusában tért vissza Londonba, ahol nemzeti hősként fogadták. Kitüntetést nem fogadott el, ám szívesen vette alapítványának támogatását. Ezzel tudta lerakni a nővérképzés alapjait és megalapítani a nővérek egyesületét.

1883-ban Viktória királynő a Királyi Vörös Kereszt kitüntetésben részesítette, majd 1907-ben – első nőként a birodalomban – a királytól megkapta az angol Becsületrendet is.

Utolsó éveiben betegsége akadályozta a járásban, majd szinte teljesen megvakult. 1910. augusztus 13-án Londonban hunyt el.

A kórház, ahol dolgozott

A Selimiye Kışlası egy monumentális épületegyüttes, melyet III. Szelim szultán  (1789-1807) építtetett katonai kaszárnyaként, kiképzőközpontként. Akkor még fából készült, mely természetesen megerősítésre szorult. II. Mahmud (1808–1839) építtette újjá, immár kőből, majd I. Abdul-Medzsid szultán (1839-1861) uralkodása alatt többször is renoválták, és ekkor készültek el a négy sarokban lévő, egyenként 7 emeletes tornyok is.

I. Abdul-Medzsid ezt az épületet ajánlotta fel hadikórház kialakításának céljából 1954-ben, a krími háború idején. Itt ápolták mind az oszmán, mind a brit hadsereg katonáit.

A köztársaság kikiáltása után, 1959-1963 között katonai középiskola működött az épületben.

Ma a laktanya dél-keleti tornyában a katonai iskola kiállítása, észak-nyugati tornyában pedig Florence Nightingale múzeuma látogatható.

2014-ben a The Guardian angol magazin egy listát készített azokról a múzeumokról, melyek Európában díjtalanul látogathatók. A legjobb tíz között szerepelt az isztambuli Florence Nightingale emlékére berendezett tárlat, mely 1954-ben nyílt meg és a főnővér használati tárgyait, a kezéből soha nem hiányzó lámpáját, kitüntetéseit és a szultán által neki ajándékozott karkötőt mutatja be.

Üsküdarból a Hareme irányába induló minibuszokkal és autóbuszokkal, továbbá a Sirkeciből induló autós kompokkal közelíthető meg.

Az ápolónő emlékét Angliában is nagy tisztelettel őrzik. Születésének kétszázadik évfordulója alkalmából egy igazán tartalmas oldalt találunk a londoni Nemzeti Hadtörténeti Múzeum honlapján, ahol Önök is tovább olvashatnak róla, és cikkünkhöz is forrásanyagként szolgált.

Forrás: mult-kor.hu, hu.wikipedia.org, nam.ac.uk

Erdem Éva – Türkinfo