Feyyaz a 2006-os magyar-török EB-selejtezőn

Merhabalar!

Ezt a beszámolót még a korábbi törökös honlap törzshelyemre írtam,két évvel a Türkinfo létrejötte előtt. Ezúton közzéteszem itt is. Az első,élőben látott török meccsemről szól.

Iyi günler arkadaşlarım!

Először is: 2006. október 7.-ét soha nem fogom elfelejteni! És most jöjjön a beszámoló! A szintén török rajongó öcsémmel d.u.5.-kor értünk Pestre. A meccsnek semmi jelét nem láttuk. BKV-vel elmentünk a P.L.Sportcsarnokhoz. Onnan gyalog indultunk a Stefánia úti vendégbejárók felé. Írdd és mondd 6 db magyar szurkolót láttunk 17.45-kor! Még akkor azt hittük,hogy majd négyen leszünk bent az üres stadionban,a török szektorban. De nem így lett! De még mennyire,hogy nem így! Közeledvén láttuk,hogy nagy tömörülés vanmessze előttünk a járdán. Még mielőtt közelebb értünk,balról,rendőri felvezetéssel,kikanyarodott elénk óriási dudaszóval a török szurkolók autókonvoja! Minden ablak teljesen letekerve,minden ablakból(a tetőablakokból is) lengeneg a török zászlók,a szurkolók üvöltenek kivelé a kocsikból. Abban a pillanatban éreztem,hogy libabőrös a tarkóm és a karjaim… Hiszen ezt vártam több,mint másfél évtizede! Odaértünk a tömörüléshez,hát a járda teljes szélességében,és nagyon hosszan tele török szurkolókkal! Lengették a félholdas zászlókat,szóltak a dudák. Dupla motozás után bejutottunk a stadion parkjába. Fent,a lelátók tetején találkoztunk FBCOMMANDOS-ékkal,felhúztuk a piros török válogatott mezeket,és be akartunk menni a szektorunkba. Hoppá, le volt zárva! Ebből tudtuk,hogy sajnos kevesebb török szurkoló van,mint amennyire számítottak. Egy másikba irányítottak minket. A szektor kapujában a jegykezelő némileg meglepetten kérdezte a magyar beszédünket hallván:”-Török szurkolók?” „-Igen!”-válaszoltuk mi,és mentünk befelé. Viszonylag fent,a 27.sorban foglaltunk helyet.

Már rengeteg török volt! Két órával a kezdés előtt már olyan szurkolás volt,mintha már menne a meccs. Nem sokat teketóriáztunk, FBC-vel mi is rázendítettünk,csak én a hosszabb szövegű dalokat nem ismertem. Ezután bősz fényképezkedésbe kezdtünk,nagyon jók lettek! FBC-vel még a szektor legaljába is lementünk,hogy az egész tábort lekaphassuk alulról. Kiváncsian vártam a török drukkerhad klubhovatartozás szerinti megoszlását. Természetesn a három istanbuli „nagy” (BJK,GS,FB) drukkerei voltak elsöprő többségben. Létszámban ő utánuk-nem meglepő módon-Trabzonspor drukkert láttam legtöbbet. Láttam ezen kívül három Bursaspor sálat egy Bursaspor mezest. Volt egy Sivasspor mezes szurkoló,majd őutána egy Sivasspor zászlót is láttam lengeni lentebb. Egy dolog nyitva maradt előttem. A szomszéd szektorban ült egy szurkoló,lila-fehér mezben. Ezt nem sikerült megállapítanom,de én Törökországban csak egy takım-ot tudok,amelyik lila-fehér színű,a II.osztályú Orduspor csapatát. Szóval lehet,hogy az volt. Ezenkívül volt még egy Sakarya-i (Adapazarı) transzparens,valamint a korábban első osztályú,de most lentebb szereplő Adana Demirspor hatalmas nemzeti zászlójat mindenki láthatta kifüggesztve. A következő esemény a bemelegítés volt. Valóban,ahogy az NS is írta,először tényleg összetévesztettük a magyar válogatottat a törökkel. Itt volt egy nagyszerű dolog! A török tábor egymás után kihívta a melegítő játékosokat a szektorunk elé,hogy üdvözöljenek minket.

És a meccs. Nem tudom,hogy a magyarok kifütyülték-e a török himnuszt mert olyan hangosan énekeltünk,de az biztos,hogy egy török se fütyült a magyar himnusz alatt. Az első félidő színvonalával határozottan elégedetlen voltam. Már komolyabb zsörtölődésbe kezdtem,amikor Tuncay megszerezte a GÓÓÓL-t! A tombolás természetesen frenetikus volt! Őrjöngtünk,ahogy csak tudtunk! A szünetben nem történt semmi különös.

Na,a 2.félidő azért egy fokkal jobb volt. Helyzetek,lehetőségek itt is,ott is,vasárnap d.u.,amikor megnéztem TV-ben is a meccset,15 említésre méltó mozzanatot jegyeztem fel. Hakan Şükür sajnos most is gyenge volt,Rüştü viszont ismét nagyszerűen védett! Sokat köszönhetünk neki(Gera szabadrúgás)! Kár,hogy Tuncay nem lőtt vagy még két gólt,és gyönyörű volt amit Arda varázsolt a 2.félidőben egyszer,a baloldalon! Összességében azért csatlakozom Lacihoz: közepesnél csak nagyon kevéssel volt jobb színvonalú meccs. Norvégok,görögök ellen több kell!

A lefújás után óriási ünneplés vette kezdetét. Egyébként is,meg úgy is volt még fél óránk a kiengedésig. Kijött hozzánk az egész csapat megköszönni a biztatást,majd miután az öltözőbe mentek,visszajött Fatih Terim,aki a szívére tett kézzel mondott köszönetet nekünk. Elindultunk mi is kifelé a tömeggel. Rosszul tettük. Ugyanis a kapukat még nem nyitották ki,és alaposan beszorultunk. Szerencsére szólt FBC,hogy a szomszédos szektorba még vissza lehet menni. És milyen jól tette,hogy szólt! Ugyanis abban a szektorban az Észak-Ciprusi Török Köztársaságból is voltak szurkolók,a saját zászlajukkal! Az öcsém nagy Észak-Ciprus rajongó,én szóltam nekik,hogy húzzák ki a zászlókat,és a tesóm bőszen fényképezni kezdett. A végére ez nagy élmény volt neki. Kint a Stefánia úton folyt tovább a karnevál. Zászlókat lengetve,énekelve vonultunk a Sportcsarnok felé. Addigra már sok török beült az autójába,és éktelenül dudálva,zászlózva húztak el mellettünk. Minden autónak osztrák rendszáma volt. Aztán a járdán jobbra elkanyarodva a buszaikhoz mentek török testvéreink,és mi mentünk a metrópótló buszok felé. Itt még voltak magyar szurkolók is. Egy hatos csoport mellett elhaladtunk,majd utolértünk három másikat,akik közül az egyik barom skinhead hozzá akarta vágni a mellette elhaladó,dudáló török autóhoz a félig telt sörösdobozát. Szerencsére nem találta el a pancser,a sörösdoboz az aszfalthoz csattant. Ezután még két hazai drukkert értünk utol,az egyiküknél volt magyar zászló. Pont akkor állt meg mellettük a pirosnál egy ünneplő török autó. A tetőn ülő türk szurkoló-látván a magyar zászlót-egészen addig,míg zöldre nem váltott a lámpa azt skandálta a két magyar felé,hogy”Ria-ria-Hungary”! Na,szerintem mi ilyet nem fogunk látni a magyarok többségétől soha.

A Keleti-pu.-hoz érve olyat láttam,mint még soha! Én annak idején(régen)nagyon sok magyar válogatott meccsre utaztam fel. És a meccsek után a Keleti a vágányok körül hemzsegett a szurkolóktól. Most egyetlenegy piros-fehér-zöld zászlós embert sem láttam! Ellenben fél óra múlva megjelent 8 török szurkoló,de nem tudom,melyik vonatra szálltak. Indultam én is,a vonaton egyetlen percet sem aludtam,kavargott bennem a sok csodálatos élmény. Hajnal 2 órakor voltam otthon. Még két gondolat a meccsről. A vasárnap déli Híradóban jól mondta a Gera Zoli:”Nem tudtunk mit kitalálni a törökök ellen”. Azt azért tudnunk kell,hogy a magyarok elleni győzelem csak úgy ér valamit,ha szerdán határozottan megverjük Moldáviát!

Szóval sok szép eredménye volt ennek a szombat estének:

-Győztünk.

-Élőben láttam a török válogatottat.

-A török szurkolótáborban tombolhattam.

-Találkoztam végre FBCOMMANDOS barátommal.

Egy valamire külön is jó volt ez a szombat este: Eddig 100%-ig török szurkoló voltam,most ez 110%-ra változott!

Én így tudtam összefoglalni ezt a gyönyörű napot.

És érdeklődve várom FBCOMMANDOS beszámolóját is.

Üdvözlök minden „törököst”:

Feyyaz