Felhívtak az Egészségügyi Minisztériumból hogy megkérdezzék hogy vagyok és még díjmentes gyógyszert is hoztak

Edina először csak azt gondolta, hogy megfázott, hiszen órákig ült nedves hajjal a fodrásznál. Amikor észrevette, hogy sem az ízét, sem az illatát nem érzi az almaecetnek, azonnal elrohant teszteltetni magát. Másnap hívták az Egészségügyi Minisztériumból, hogy pozitív lett a tesztje. Nem sokkal később pedig már kopogtattak az ajtaján és díjmentes gyógyszert adtak át Neki. Ez után felhívták a polgármesteri hivatalból is, hogy jobbulást kívánjanak, és hogy felajánlják a segítségüket a bevásárlásban. Még azt is megkérdezték tőle, hogy igénybe venne-e ingyenes pszichológiai segítséget. Edina megdöbbentő beszámolója arról, hogy vészelte át a betegséget Törökországban.

Szabó Edina 13 éve él Isztambulban, egy cég nemzetközi koordinátoraként dolgozik. A 40 éves nőnek török férje van, akivel már 3 éve házasok. Edina nemrég esett át a koronavíruson. Tapasztalatairól a közösségi médiában osztott meg egy nem mindennapi bejegyzést:

”Amikor meghúztam az almaecetes üveget és nem éreztem az ízét, előre láttam; nem lesz ennek a napnak jó vége.

Napok óta tüsszögtem és be volt dugulva az orrom, de azon a héten hétfőn fodrásznál voltam és nagyon hideg volt. Nedves hajjal vártam órákig, hogy a festék “befedje az ősz hajszálaimat” is.

Másnap reggel már bedugult orral és fejfájással ébredtem. Na, jól megfáztam. Azon a héten nem mentem edzeni; úgy gondoltam, felesleges ráterhelni egy náthás szervezetre. Közben persze szitkozódtam, hogy oda a diétám és a munka a fitneszteremben, amit nagyon komolyan veszek.

A hét pocsékul telt, de igyekeztem jó sok citromot enni, fokhagymát és mézet, hogy a “nátha” hátha elmúlik. Vasárnap reggel a férjemnek kávét készítettem a reggeli mellé, meg is jegyeztem, hogy milyen finom illata van, majd ő elment dolgozni én pedig nekiálltam ebédet főzni.

Akárhogy kóstolgattam az ételt egyáltalán nem volt íze. Fura. Kinyitottam a kávés zacskót, aminek az illatát pár órája még élvezettel szippantottam be, de ha nem tudtam volna, hogy a zacskó félig van, akkor azt mondtam volna, hogy abban nincsen semmi. Kétségbeesetten pillantottam az almaecetes üvegre. Beleszagoltam, de az orromat nem csapta meg az ecetszag. Úgy húztam meg az üveget, mint az alkoholista; mohón es hosszan, de mintha vizet ittam volna. Na, bravó; íz- és szagvesztés. “Azonnal tesztelni”- ez volt az első gondolatom.

Folytatás

Forrás: www.csaladinet.hu