Felettünk is elzúgtak a vadászrepülők

Kitakaritottam aznap. Amikor megtörtént. Illatozott minden. Nyugalom volt itthon és lelki béke.

A kicsi és én itthon, a nagyobbik lányom bulizott valahol Kadiköyben. Lehűlt a levegő, élveztem a csöndet, amikor megcsörrent a telefonom.

Katonai puccskísérlet. Biztonságban vagytok?– kérdezte a telefon másik végén valaki, akinek mi jutottunk eszébe először, hiszen tudta, hogy egyedül vagyunk.

A lányomat hívtam, hogy jöjjön azonnal haza, baj van. Kértem, hogy vegye ki a pénzünket a bankból, erre fel kell valahogy készülni. Ki tudja, meddig leszünk kényszerfogságban, éppen úgy, ahogy régen is történt.

Pánik van. Helikopterek köröznek, a vadászgépek alacsonyan repülnek, remeg a ház.

Mintha a közelben bombák robbannának…

Napok óta egy beszélgetésre készülök az egyik magyarországi rádióállomás műsorában. Arra gondoltam, hogy elmondom majd, milyen boldogan élek ebben az országban, beszélek majd a karrieremről, az ország szépségéről, most viszont nem tudom, miről is fogok beszélni.

Már nem is olyan fontos mindez.

Tegnapelőtt kitakarítottam. De most rendetlen minden. Pokoli meleg van, és vérszagú minden.

Ki kellene takarítani, basszus, de ez most egyedül nem megy…

Betty Gün – Türkinfo