Ezen a napon: Namık Kemal, a haza költője, az első török regény írója

Mindössze 48 évet élt, de alkotásaival olyan elismerést vívott ki, hogy a Haza költőjének (Vatan Şairi) és a Szabadság költőjének (Hürriyet Şairi) is nevezik. Namık Kemal élete nagy része száműzetésben telt, így évtizedeket nélkülözésben töltött. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy ily fiatalon megromlott egészsége és elhunyt.

A nyugati gondolkodók – Voltaire, Rousseau és Montesquieu – nyomdokaiban lépkedett, így egy új irodalmi korszakot hozott Törökországba.

1840. december 21-én született Rodostóban Mehmed Kemal néven, a Namık nevet – a szintén költő – Eşref pasától kapta később. Édesanyja kisgyermek korában elhunyt, így édesapja, Mustafa Asım, a szultán szolgálatában álló vezető csillagász, illetve nagyanyja és nagyapja – Abdüllatif pasa – nevelték. Ott élt, ahová nagyapját a sors vetette a birodalomban. Nem járt folyamatosan iskolába, mégis a legjobb tanítói voltak, arabul és perzsául is tanult.

18 évesen tért vissza édesapjához, majd fordítóként kezdett dolgozni Isztambulban, ahol a kor jelentős művészeivel és gondolkodóival ismerkedhetett meg munkája során. Gyerekkorától írt verseket, így a birodalom fővárosában az ún. Encümen Şuarahoz – a régi és modern költők csoportjához – csatlakozott. Éles és eleven hangon szólalt meg, amellyel kivívta a Haza költője elnevezést.

Nagy jelentőséget tulajdonított a színműveknek: hat színjátékot írt. 1872-ben az első színpadra állított török művet, a négy felvonásos Vatan Yahut Silistire című darabot írta meg, melynek témája a hazaszeretet és a hősiesség. Ma is elő-előadják, illetve rádiójátékként is feldolgozták.

Szerepe jelentős volt a kor újságírói között is. Nevéhez közel 500 megjelent cikk fűződik, szinte minden haladó gondolkodású újságban – többek között İbrahim Şinâsî, a kor híres költője és újságírója lapjában – publikált. Szót ejtett az aktuálpolitikáról, a társadalmi gondokról, irodalomról és egyéb kulturális témákról is.

A török irodalom történetében az első regény műfajba tartozó írások is a nevéhez fűződnek.

Intibah (Ébredés) – az első török szépirodalmi regény, melyet 1876-ban adtak ki először. A könyv Ali, az öröksége útján gazdagodó férfi, illetve egy nyugati (Mehpeyker) és egy keleti nő (Dilaşub) kapcsolatát meséli el, melynek során a férfi elveszti mind anyagi lehetőségét, mind erkölcsi tartását. A regény valójában a helytelen nyugatiasodás folyamatát írja le.

Cezmi – az első török történelmi regény, melyet 1880-ban adtak ki először. A könyv Cezmi, a hazáját szerető katona történetét meséli el II. Szelim szultán korában, az oszmánok és az irániak között folytatott háború során.

Bár az éppen trónon lévő szultán (pl.: V. Murád, aki nagyon kedvelte műveit) időről időre elfogadta kritikus hangját, tiszteletben tartva irodalomi értékét, általában üldözték. Először 1873-ban a színdarabja miatt azért tartóztatták le, mert úgy vélték, hogy a népet lázadásra buzdítja. Lakóhelye a ciprusi Famaguszta lett száműzetése során. Egy amnesztiát követően 1876-ban visszatért Isztambulba, de hamarosan újra letartóztatták felségsértés vádjával, és ezúttal Midilii (Leszbosz) szigetére száműzték, majd 1884-től Rodoszon és 1887-től Chioson élt. Száműzetésének évei alatt műveit természetesen nem adták ki, ennek ellenére folytatta munkáját.

Namık Kemal, 1888. december 2-án Sakız-szigeten (ma Görögország/Chios-sziget) hunyt el, majd Gelibolu Bolayır faluban helyezték végső nyugalomra. Ma is szeretettel gondozzák sírját, ahol rendszeresen megemlékezéseket is tartanak.

Egy rá jellemző mondásával zárjuk cikkünket: İnsan ne söylediğini bilmeli fakat her bildiğini söylememelidir. – Az embernek tudnia kell mit mond, de nem mondhat el mindent, amit tud.

Forrás: munseat.com, muhtesemsozler.com

Erdem Éva – Türkinfo