Ezen a napon: A magyar–török diplomáciai kapcsolatok hajnala

Az aktuálpolitikai híreket figyelemmel kísérve állíthatjuk, hogy napjainkban a magyar és török baráti kapcsolatok második aranykorát éljük. Ma – 1923. december 18. évfordulóján – illik azonban megemlékeznünk arról a szerződésről is, amit az újonnan alakuló Török Köztársaság és Magyarország írt alá, mely egy igazi baráti kapcsolat törvényesített formáját jelentette.

Mindkét állam számára óriási jelentőséggel bírt ez a kétoldalú megállapodás. Magyarországnak ez volt a világháború utáni, szuverén államként aláírt első barátsági szerződése. Musztafa Kemal pedig a Török Köztársaság nevében elsőként láthatott el kézjegyével nemzetközi megállapodást. Mindkét államban 1924 tavaszán ratifikálták a szerződést.

Ezt követően rövid időn belül, 1924. május 27-én, az első Ankarába akkreditált magyar nagykövet, Tahy László átadta megbízólevelét Musztafa Kemal Atatürk köztársasági elnöknek.

Cikkünkben nincs mód arra, hogy teljes részletességgel tárgyaljuk azokat a széles körű kapcsolatokat, melyek ezt követően az élet sok területére kiterjedtek. Csak részben jelentett politikai és diplomáciai viszonyt, sokkal nagyobb jelentősége volt a gazdasági és tudományos kapcsolatoknak, és azonnal meg kell jegyezni, hogy – egy igazi baráti megállapodáshoz méltóan – ebből mindkét ország profitált.

Engedjék meg, hogy ezért csak csipegessünk a két ország együttműködési területeiből és szereplőiből! Célunk, hogy érzékeltessük a sokszínűséget, és arra biztassuk Önöket, hogy olvassanak tovább a témában máshol is.

Atatürk közvetlen környezetében is dolgoztak magyarok. Ott volt Mészáros Gyula, a híres magyar turkológus, aki tagja annak a bizottságnak, amelynek a török nyelv újítása volt a célja, és a latin betűkre való áttéréskor sokszor a magyar minta is segített.

Ankarában, az egyetemen nyílt magyar tanszék vezetője szintén egy turkológus, Rásonyi László professzor lett.

Karácsonyi Géza és más magyar professzorok a török mezőgazdaság újjászerveződésében segítettek. Magyarok dolgoztak a török állattenyésztés szolgálatában, leginkább a tehenészetben. Csiky Ferenc a magyar lovak Törökországban való elhelyezésében segédkezett.

Károly Jenő (Öjen) 1925-ben Isztambul Karaköy kikötőjének építésében segédkezett, majd 1927-ben az izmiri Selanik Bank épületének elkészítésében volt jelentős szerepe. Az 1930-as években Irmak-Fevzipaşa-Diyarbakır között közlekedő vasútvonal egy 138 km-es szakaszának építését irányította.

Tittes György tervezői és Réthly Antal meteorológus szakértői munkájának köszönhetően léte jött az első török meteorológiai megfigyelő állomás, majd Réthly 17.000 km utazással létrehozott összesen 134 állomást szerte az országban.

Magyarország számára pedig a szerződés eredményeként óriási jelentőséggel bírt, hogy  új felvevőpiacot talált termékei számára: a vegyi gyárak termékei a műtrágyától a gyógyszerekig, postai és telekommunikációs eszközök, mind vásárlóra találtak. Például Adana, Afyon, Balıkesir, Bursa-Çekirge, İzmir, Kayseri, Konya, Kozlu és Zonguldak városokban összesen 5500 ügyfélnek épített ki magyar cég telefonközpontot és telefonos összeköttetést.

Talán legnagyobb jelentősége az építőiparban dolgozóknak volt. Asztalosok, kőművesek, ácsok érkeztek folyamatosan az országba 1925 és 1932 között. Az új főváros, Ankara új épületeinek elkészültében óriási szerepük volt. Híres tornyos házaik közül számos ma is áll. Ezen kívül Muğla, Milas és Aydın városok teljes újjáépítésében is ők vettek részt.

1933. októberében Gömbös Gyula miniszterelnök és Kány Kálmán személyes látogatásra ékezett Ankarába. A magyar küldöttséget népes magyar kolónia fogadta. Ott, ahol korábban legfeljebb csak keletkutatók jártak, immár magyarok százai találtak elhelyezkedési lehetőséget. Közöttük asztalosok, technikusok és gépészek, és nem csak a fővárosban, hanem szerte egész Törökországban.

A mérnökök, orvosok, mezőgazdászok, építészek és egyéb szakemberek százai, akik Magyarországról költöztek az országba, és az új köztársaság megszervezésében vette részt olyan létszámot jelentettek, hogy – a korabeli statisztikák szerint – 1935-ben Ankara egyik legnagyobb kisebbsége a magyaroké volt. Az akkor Ankarában élő összes férfi lakos 74.089 fő volt (a férfiakat számolták). Az ott élő magyarok száma: 91 férfi és 76 nő.

Zárásként említsük meg, hogy 85/2015.(IV.9.) számon Kormány rendelet jelent meg a Magyarország és a Török Köztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződés kihirdetéséről, melynek bevezetőjében szerepel: megerősítve elkötelezettségüket a jelen Szerződés által megtestesített együttműködési területek tekintetében korábban aláírt és hatályba lépett kétoldalú dokumentumok mellett, különös tekintettel az 1923. december 18-án aláírt Barátsági Szerződésre. Tehát egy olyan – lassan egy évszázada – született megállapodásról van szó, mely továbbra is érvényben van, sőt megerősítésre került.

További érdekességeket olvashatnak egyéb cikkeinkben.

A Törökök a magyar sajtótörténelemben rovatban: Magyar kezek építik újjá Törökországot.

A magyar építőmesterek munkáiról magyarul Mintha magyar utcákon járnánk és törökül Milas’ın çehresini değiştiren Macar Evleri.

Török nyelvű oldalunkon: Türkiye – Macaristan dostluk antlaşması

Továbbá javasoljuk azokat a forrásokat is elolvasni, melyek alapján cikkünk is készült:

1. Kerekesházy József AZ IGAZI KEMÁL – EGY KÖZTÁRSASÁG SZÜLETÉSE (Első kiadás: Pantheon, Budapest, 1943)
2. Emre SARAL – Gábor Fodor: ATATÜRK DÖNEMİNDE İZMİR VE ÇEVRESİNDE YAŞAMIŞ MACARLAR
3. Oláh Péter A török–magyar kapcsolatok alakulása egy diplomata szemével – Tahy László ankarai követ munkássága (1924-1933)

Az érdeklődők – a címeket internetes keresőbe írva – könnyen megtalálhatják ezeket a nagyon részletes kutatási anyagokat.

Jó kutatást!

Erdem Éva – Türkinfo