Erasmus Experience Efendim! Taksim 17:50

Zsófi vitt ki ugyanis Ferihegyre és bár köztudottan nem vagyok egy egyszerű eset, ha a megjelenésemről van szó, de most nem öltöztem át a reptéren. Egyébként meg azt hiszem elég feltűnő voltam a két nem éppen kicsi csomagommal egymáson. Egy férfi azt hitte árulok valamit. Matyi végül megtalált és a hostelbe is egész könnyen eljutottunk. Élőben is ugyanolyan szimpatikus, mint amilyen azalapján volt, hogy ismeretlenül is már mennyit segített. A hostelben már vártak, épp csak a szobába nem tudtunk bejutni, mert a szobatársaim elvitték az összes kulcsot. Nem baj, a csomagom otthagytam – természetesen az értékeket kivéve, azok innentől minden nap velem voltak – és elindultunk körbenézni A városban. Az első állomás a Simit Sarayi volt (péksütemény palota), ahol megkóstoltam a répás-fahéjas péksüteményt, amit nem kellett volna. (Bizarrul hangzik az összeállítás, az is, és az első fogyasztás függőséget okoz!) Megnéztük a Galata Tornyot, ami majd másfél évezrede áll itt és a látogatása a törökök számára féláron van (szimpatikus módja a kulturális nemzeti büszkeség nevelésének), majd átsétáltunk a Galata hídon, ahol emberek éjjel-nappal pecáznak egymás hegyén-hátán. És ami alatt kávézók és bárok várják vízipipázni és megpihenni az újdonságra vagy éppen szokatlanra vágyó vendégeiket igazán eredeti kilátással. Aztán bementünk az Új Dzsámi-ba, amikor megszólalt az esti utolsó imára hívó ének.