Eltelt a harmadik évem Törökországban

Csendesen tűnődök a harmadik évforduló hullámai felett… Hűvös van odakint, nem hideg, de az ősz már határozottan betoppant hozzánk mindkét sáros lábával. A rozsdásodó falevelek lassan színüket veszítik és száraz avarként lapulnak a fák alatt, amíg a várostisztaságisok össze nem gereblyézik őket. Kár, hogy összeszedik, olyan természetes így… A nagykabát, sapka és sál nálunk még a szekrényben hever, de körbenézve nem mindenhol. Időnként megmosolygom, hogy a helyiek mennyire nagyon tudnak fázni egy igazából csak hűvösnek mondható reggelen. A csend szinte ordít a falak közt, ritka pillanatok egyike, még babakacaj sem koppan vissza az ablakok üvegéről. Halk szuszogás szüremlik a szobából, időnként a kis csücsörített szájból cuppogás szabadul el.

Csend van…merengés…