“Egy szép napon majd itt köthet ki minden ellenzéki” – újságíró üzenete török börtönből

            Előrebocsátjuk, hogy ebben a szerény terjedelmű  írásban nem azzal az interjúval kívánunk foglalkozni, amelyet néhány napja Can Dündar török újságíró adott a Deutsche Welle (DW) német rádió- és tévéállomásnak. A kényszerű németországi emigrációban élő publicista, hazai és nyugati elit egyetemeken szerzett kitűnő diplomák birtokosa, aki pályája során végig a török sajtó és elektronikus média élvonalában teljesítette hivatását, a tízes évek közepén a Cumhuriyet című kemalista szellemiségű baloldali napilap főszerkesztőjeként összetűzésbe került a hatalommal. Azzal a kormánnyal, amely őt amúgy sem szenvedhette több publicisztikai állásfoglalása, igazságos társadalmi ügyek felkarolása, így a rendőrség által lerohant és bántalmazott isztambuli környezetvédelmi tüntetők melletti harcos kiállása miatt a Taksim téri Gezi parkban szervezett 2013-as tömegmegmozdulás idején.

            Ám perbe azért fogták és ítélték el, amiért irányításával kollégái a helyszínen “illetéktelenül és önkényesen” feltárták, hogy a török-szír határon áthaladni kívánó egyik török kamion a sofőr úti okmányában feltüntetett adatokkal ellentétben nem gyógyszert és élelmet tartalmazó humanitárius segélyszállítmánnyal van megrakva, hanem iszlámista  felkelőknek szánt fegyverekkel. Az is kiderült, hogy az álcázott  küldemény feladója a Nemzeti Hírszerző Szervezet (MIT) volt. Évekkel korábban ugyanennek az Atatürk által alapított egykor patinás titkosszolgálatnak volt munkatársa Dündar apja is.

            A vádlottra az NSZK-ba való menekülése után távollétében hosszú börtönbüntetést szabtak ki, Dündar mostani megszólalásában csak életét és küzdelmét foglalta össze tömören kifogástalan angolsággal a DW hullámhosszán. Egy olyan bonni központú nemzetközi adóén, amely 32 nyelven sugároz hangot és képet, azzal a céllal, hogy “a világnak bemutassa a német kultúrnemzet alkotmányos szabadság alapján álló demokratikus jogállamát.” S eközben a nézők – közöttük e sorok írója, aki barátja Törökországnak – szomorúan és döbbenten követhették azt a műsorban bemutatott kísérteties videót is,  amelyen jól hallhatóan lövések dördültek el: rálőttek a bírósági tárgyalásról távozó Dündarra.  Szerencsére a fegyvergolyók célt tévesztettek, de a lábán könnyebben így is megsebesítettek egy másik újságírót…

            Ezt tehát szerte a világban nagyon sokan láthatták, hallhatták, s ha addig nem, akkor most már valóban alapvető kérdéseket tehettek fel magukban a törökországi sajtószabadság, de általában a demokrácia állásáról-állapotáról Törökországban… És azóta egyre nőtt  a Török Köztársaság fegyintézetiben fogva tartott elítélt vagy perükre váró újságírók száma…Csak szeptemberben 56 újságírót állítottak bíróság elé – közölte az Abdullah Bozkurt török emigráns újságíró által a sajtómunkások ellen a 2016-os katonai puccskísérlet utáni jogsértések dokumentálására  alapított Stockholmi Szabadságközpont, amely  Utku Çakırözer török CHP-képviselő adatgyűjtésére hivatkozott.

            Egy itthoni vezető újságíró elleni újabb eljárás pedig – önkényes jellegén túlmutatóan már csak kirívó jogi megalapozatlansága folytán is –  ismét súlyos aggodalmat keltett az ország jövőjét szívükön viselő állampolgárok között, függetlenül nemzetiségüktől.  Recep Tayyip  Erdoğan államfő ugyanis az igazságügyi  nyomozószervek és az  államügyészség különös figyelmébe ajánlotta Fatih Altaylı műsorvezetőt azzal az ijesztő váddal, hogy az országosan ismert és népszerű tévés személyiség többször nyilvánosan halálosan megfenyegette. Ez a közvéleményben érthetően döbbenetet okozott, de igazában nagy meglepetést már nem, mert amióta az ország vezetésének márciusban hasonlóképpen ingatag vádakkal sikerült börtönbe juttatnia Isztambul szociáldemokaták és kurdok támogatta főpolgármesterét, Ekrem İmamoğlut, szinte mindennaposak a letartóztatások az elnök bírálóinak körében. Az ő közös ismertetőjelük, hogy mindannyian világi beállítottságú ellenzékiek, akik a szociáldemokrata irányultságú Köztársasági Néppárt, a CHP elkötelezett támogatói, amelynek Erdoğannal szemben legesélyesebben fellépő  köztársasági elnökjelöltje éppen a bebörtönzött főpolgármester volt…

            Ám mielőtt alaposan megvizsgálnánk a műsorvezető ellen legmagasabb szintről lezúdított súlyos vádat, mutassuk be magát a megvádoltat. A  júniusban letartóztatott és 100 nap után még ítélet nélkül is börtönbe tartott 63 éves Fatih Ataylı az egyik legragyogóbb név a  török médiában. A kelet-törökországi Van városában született újságíró a híres  isztambuli Galatasaray Gimnázium elvégzése után a Boğaziçi (Boszporusz) Egyetemen közgazdaságtant, majd az Iszambuli Egyetemen kommunikációs ismereteket tanult. Ezek a kiváló tanintézetek végzőseiknek a múltban általában reményteli utat nyitottak a szakmai érvényesüléshez, kulcsállások sikeres megszerzéséhez, az ország elitjébe való bejutásra.  Altaylı azonban nem fejezte be ottani tanulmányait. Ehelyett sporthírek szerkesztésével újságírói pályájára lépett,  amelyet később a legkülönbözőbb újságoknál és rovatoknál mind sikeresebben folytatott.  Huzamosabb időt töltött el a Hürriyet, Sabah és Habertürk című nagypéldányszámú országos napilapoknál. Majd a Habertürk tévéhez hívták. Tíz éven át vezetett ottani beszélgetős műsorával ő lett a tévéadó arca és fő vonzereje.  A közművelődés előmozdításért, egyebek között a leánygyermekek országos iskoláztatásáért a tévében népszerűsített időszerű mozgalmáért kitüntette mind a török, mind a nemzetközi újságíró szervezet. A kormány nyomására azonban a Habertük 2023-ban kénytelen volt elbocsátani.

            Válaszul erre megszervezte saját YouTube csatornáját, amelynek  műsorával gyorsan olyan közkedveltségre tett szert, hogy legutóbb már 1,5 millió előfizetőt számlált. Napi eseményeket kommentált, és vendégeket hívott meg ezek megvitatására. Egy ilyen körben vizsgált közérdekű  téma mélyebb boncolgatására és történeti távlatba helyezésére kapta fel a fejét az ankarai Fehér Palota lakója.  

            Arról volt szó, hogy Erdoğan már hosszú ideje azon van, hogy új alkotmányt fogadtasson el. Vajon így sikerülhet-e neki  biztosítani magának az élethosszi elnökséget, lényegében választások megkerülésével? A BBC Türkçe,  az angol rádió török hírszolgálatának helyszíni beszámolója szerint Altaylı  a műsorban kifejtette véleményét arról a június 20-ai közvélemény-kutatásról, amelynek eredményképpen a török lakosság 70 százaléka ellenzi, hogy az államfő élete végéig megmaradjon hivatalában:

            “A török nép azonban – mondta –  kedveli a szavazóurnát, a hatalmat a saját kezében akarja megtartani. És még ha tulajdon édesapjáról volna is ott szó, akkor is szeretne lehetőséget kapni lecserélésére .”Ezután áttért az oszmán történelem taglalására:

            “Ez az arány olyan, amire teljes mértékben én is számítottam. Jelenleg a (kormányzó)  AKP szavazóinak jelentős hányadának és a (vele választási szövetségben lévő) MHP szavazóinak egy része kivételével senki nem támogatna ilyen meghatalmazást. Vessenek csak egy pillantást e nép múltjára. Nem a közelmúltjára gondolok, hanem a régmúltjára.  Ez a nép megfojtotta szultánját, ha már nem volt neki kedvére való, ha már többé nem kellett neki. Bizony tehát nem volt ritka eset oszmán szultán meggyilkolása, ellene halálos merénylet végrehajtása, megfojtása vagy az ilyen idegenkezűségtől eredő vég öngyilkosságnak való feltüntetése.”

            E mondatok alapján,  amelyeket hivatalosan úgy értelmeztek, mint  “Recep Tayyip Erdoğan köztársaság elnök személye elleni fenyegetőzést, vizsgálat indult a tévés személyiség ügyében, akit a vizsgálat részeként őrizetbe vettek, és az Isztambul külvárosi Silivri büntetés-végrehajtási intézetbe szállították.  A Youtube-beli szerkesztőségben a kollégák ezután üresen hagyták megszokott helyét. Ezt az adást a fájdalmasan üresen álló székkel 1, 2 millió néző követte.

            Kihallgatásán egyértelművé tette, hogy mondataival az államfőt  megsérteni vagy megfenyegetni egyáltalán nem állt szándékában, s szavai értelmét tudatosan elferdítették.

“Én nem fenyegettem meg senkit, ennek éppen az ellenkezője igaz. Én voltam az, akit állandóan fenyegettek. Ezért védett meg engem államunk harminc éven át” – jelentette ki.

            Sok újságíró, művész és ellenzéki politikus is azzal fejezte ki iránta való szolidaritását, hogy jelezte részvételét az általa alapított Youtube-programban. A szintén a Silivri kerületi börtönben fogva tartott főpolgármester üzenetében emlékeztetett: Fatih letartóztatása ismét a félelem megnyilvánulása. Olyan kormányra azonban, amely ennyire fé, nem lehet rábízni a nagy Török Köztársaságot!

            De üzent maga Altaylı is: ha ez így megy tovább, akkor egy szép napon ezt a börtönt meg fogja tapasztalni minden török ellenzéki.

            Felesége, Hande ezt a mondatot tette közzé: “ Néha ezerszer jobb rabok között a börtönben, mint azok közé tartozni, akik másokat küldenek oda!”.

Flesch István – Türkinfo