Egy magyar származású muszlim tábornok: Ömer Lütfi Paşa (1806-1871)

Talán most már nyugodtan elmondhatom, hogy elég régóta foglalkozom a muszlimok életének kutatásával. Ez egy elég hosszadalmas és aprólékos (sokszor nem is látványos) munka, ráadásul az ember – akarva akaratlanul is – időnként mellékvágányra téved. Ez persze nem haszontalan dolog, főleg, ha új és még újabb ismereteket, tudást szerzünk közben vele. Az apró kis mozaikokból, cserépdarabokból ugyanis nem pusztán egy-egy személy életútja áll össze, hanem (jó esetben) megkapjuk az adott kor hiteles rajzát, megismerhetjük az akkori társadalom működésének legfontosabb jellemzőit is. Mindebből sok tanulságot levonhat az ember: talán azt is megértheti például, hogy mi módon működtek a régi gyarmattartó birodalmak és mi mozgatja, mozgathatja a mai kolonizációs törekvéseket, a globalizációt.
*
A magyarok szeretik a különféle vesztes csatákról, kivégzésekről történő megemlékezéseket. Történelmük tele van az elbukott hősök emlékével. A mártír kultusznak köszönhetően egy sajátos életérzést alakítottak ki az ország lakóiban, az elnyomatás és a szabadságvágy érzését, miközben nem egy területen lojálisak az elnyomóikkal, a sorsukat megnyomorítókkal. Például a Habsburg-házzal, amelynek leszármazottai (Otto von Habsburgra, Habsburg Károly – az utolsó magyar király fiára, unokáira és dédunokáira gondolok, akik) ma is különféle kiváltságokat élvezhetnek a megcsonkított, a történelmi határaitól megfosztott kicsinyke közép-kelet európai országban. Vajon mit szólnak az aradi vértanúk, az 1849 őszén az elbukott és kegyetlenül megtorolt szabadságharc, a Habsburg dinasztia ellenes lázadás után kivégzett szabadságharcosok leszármazottjai mindehhez?

Az szabadságharcosok, honvédtisztek egyike Knezić (más írásmód szerint: Knézits, vagy Knezich) Károly volt, akiről azt olvastam valahol, hogy rokonságában muszlimok is voltak. Már rég elfelejtettem a történetet, amikor idén – a kivégzésének évfordulója kapcsán – ismét eszembe jutott! Az apai ágon horvát származású Knezić édesanyja magyar volt. Benkő Borbálának hívták.(1) Az ő rokonságába tartozott az a Latas Mihály, akit a történelemmel foglalkozók egyebek mellett például Michel Lattasként, vagy Omer pasaként, illetve Ömer Lütfi Paşa-ként is ismerhetnek. Továbbá a horvátok Mihailo Mica Latas-ként tartanak nyilván. Az Osztrák-Magyar Monarchiában, illetve abban a korban nem volt ritkaság az ilyen vegyes rokonság, sőt az is természetes volt, hogy valakit több néven is számon tarthattak, ismerhettek. Latas Mihálynak azonban nemcsak emiatt volt magyar, horvát, illetve török neve, hanem azért is, mert viszonylag fiatalon muszlim lett, felvette az iszlám vallást.

Életrajzírói szerint 1806. november 24-én született Plaskiban, a horvát határőrvidéken. Eredetileg ő maga is az apai példát követte volna, katona – pontosabban előbb – hadapród lett. Ám, amikor az apját elmozdították az állásából, Boszniába szökött, ahol 20 vagy 21 éves korában, Banja Lukában muszlim lett! „Banjaluci primio İslam”- közli róla a horvát életrajzírója.(2) 1828-ban végleg elhagyja az osztrák területet és az Oszmán Birodalomban, mint Ömer Lütfi bukkan fel. Előbb Vidinben(3) Husszein pasa szolgálatába lép, gyermekeinek tanítója lesz, majd 1834-ben a pasa ajánlataival Konstantinápolyba megy, ahol, mint írnok a hadügyminisztériumban kap állást.(4) Több forrás is megemlékezik róla, hogy ezt követően Ömer efendi (ahogy magát Latas akkoriban nevezte), a későbbi szultán, Abdul Medzsid (1839 – 1861) tanítója lett,(5) és azzal együtt kapitányi rangot is kapott.(6)
Ez persze csak a kezdet volt, hamarosan elindult egy olyan változatos és mozgalmas karrier, amelynek állomásait felsorolni sem egyszerű!

• 1839-ben ezredesi rangban átvette az Ibrahim egyiptomi pasa ellen Sziriába rendelt hadtest vezetését.
• 1842-ben a libanoni kerület katonai kormányzója lett.
• 1843-ban Resid pasa főparancsnoksága alatt részt vett az albán lázadók elleni harcban.
• 1846-ban a kurd fölkelők ellen harcolt, sikeresen.
• 1848-ban az aldunai tartományokban kitört zavargások ellen harcolt.
• 1850-ig, mint katonai kormányzó, Bukarestben maradt.
• 1851-ben Boszniában nyomta el a felkelést.
• 1853-ban, mint pasa kezdte meg a háborút az oroszok ellen, akiket az Al-Duna mellett, le is győzött.
• 1854-ben seregével felszabadította Szilisztriát, és bevonult Bukarestbe. Ezután 30.000 törökkel Krímbe indult, ahol Szevasztopol ostromában vett részt.
• 1855-ben egy török sereg élén Batumba vitorlázott, hogy Karsz erősségét felszabadítsa; de megérkezésekor a vár már elbukott.
• 1859-ben Bagdad kormányzója lett, de számos hivatali visszaélés miatt kegyvesztett lett és egy időre száműzték.
• 1861-ben visszahívták Konstantinápolyba és Hercegovinába küldték, mint fővezért.
• 1862-ben leverte hercegovinai fölkelést, és mint krónikaírói megjegyezték „Montenegrót is megrettegtette”.
• 1864-ben kinevezték tábornaggyá és a III. hadtest élére Monastirba küldték.
• 1867-ben Krétán harcolt, ahol azonban sem tudta a fölekést elfojtani.
• 1867 őszén Konstantinápolyba visszakerült és most Szerdár-Ekrem (Generalissimus) címet kapta, a nélkül azonban, hogy állást nyert volna.
• 1868-ben rövid ideig, mint hadügyminiszter működött.
• 1871-ben Isztambul, Eyüp nevű városrészében hunyt el.
*

Ömer Lütfi Paşa neve tehát nem volt ismeretlen sem Magyarországon, sem a Balkánon, sem Törökországban. A Pallas Nagy Lexikonon kívül megemlíti őt például az Encyclopedia Britannica, a Nobel díjas Ivo Andrić pedig egy egész könyvet írt róla. Az „Omer paša Latas” a szerző halála után, posztumusz kötetként jelent meg 1977-ben.
A számos adat és visszaemlékezés ellenére Ömer pasa családjáról és magyarországi, illetve a törökországi magyar menekültekkel való kapcsolatairól egyelőre viszonylag keveset tudunk. Azt több helyen is megemlítik róla, hogy igen határozott és erőteljes személyiség lehetett. Nemcsak saját karrierjével, de mások (például a magyar szabadságharcosok) sorsával is törődött. Felesége Ida asszony magyar volt(7) és ismert például Ömer pasa és báró Puchner Antal levélváltása is 1849-ből. Bezerédi Győző pécsi helytörténész (1943–2004) tette közzé „A kiváló török hadvezér és diplomata válaszlevelét az osztrák császári hadsereg Erdélyt többször megtámadó tábornokához a szabadságharcban vereséget szenvedett erdélyi magyar sereg menekültjeinek további sorsáról.” (8)

Forrás: http://macarcaislamtarihi.blogspot.hu/

Jegyzetek, hivatkozások:
1) [Knézich Károly] édesanyja magyar, Benkő Borbála, aki rokonságban állt Latas Mihállyal, az osztrák hadseregből később megszökött tiszttel, aki Omer pasa néven török hadvezér lett. (A róla készített osztrák tv-filmet a Magyar Televízió is bemutatta.) Hevesi Napló, 2000. október hó, X. Évfolyam 10. szám. (http://www.agria.hu/hnaplo/2000okt/ )
2) http://www.camo.ch/latas.htm
3) Vidin város (Видин) (régi magyar neve: Bodony) Bulgária északnyugati részén, a Duna déli partján fekszik. A történelem során kétszer is magyar fennhatóság alatt volt: 1260 – 1264 között IV. Béla uralta, majd 1367-ben rövid ideig Nagy Lajos király uralma alatt állt. 1388-ban Iván Szracimir bolgár cár behódolt a törököknek. Ettől kezdve a vidini vár a török haderő északra tartó hadjáratainak fontos bázisa lett. 1849 szeptemberében a magyar szabadságharc bukása után Törökföldre menekült Kossuth Lajos ebben a városban írta, és bocsátotta ki híressé vált „vidini levelét”, melyben a bukás okát az „áruló” Görgey tábornok személyében jelölte meg. Vidinnek 2005-ben 52 558 lakosa volt. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Vidin)
4) Pallas Nagy Lexikon szócikke javítva. (http://mek2.niif.hu/00000/00060/html/077/pc007703.html)
5) A török Wikipédia szerint: “Veliahtlığı döneminde Sultan Abdülmecid’in hocası olmuştur.” Vagyis, a trónörökös Abdul Medzsid szultán tanítója lett. (http://tr.wikipedia.org/wiki/Serdar-%C4%B1_Ekrem_%C3%96mer_Pa%C5%9Fa)
6) Más forrás szerint, mint yüzbaşı, tehát századosi rendfokozattal csatlakozott a hadsereghez. “Yüzbaşı rütbesiyle orduya katılmış…” (http://www.osmanli700.gen.tr/kisiler/oo1.html)
7) http://baysungur.blogcu.com/ekselanslari-omer-pasa-nin-esi-yada-macar-asilli-ida-hanim_25376541.html
8) http://www.lib.pte.hu/elektkonyvtar/repertoriumok/pecsiszemle/psznt_omerpasa.htm