Egy magyar kórház Konstantinápolyban

A Gallipoli-szorosnál vívott véres harcok során mutatott hősies török ellenállást látva gróf Semsey László képviselő 1915 végén javasolta egy magyar kórház felállítását Konstantinápolyban. A Magyar Vörös Kereszt Egylet védnöksége alatt megvalósult vállalkozás egyike volt azon első világháborús magyar kezdeményezéseknek, melyek célja a két szövetséges közötti politikai-gazdasági-tudományos kapcsolatok erősítésére irányult. A legutóbbi, a Gambrinus sörházban rendezett jótékonysági akciókról szóló írásunk folytatásaként ezúttal a konstantinápolyi magyar kórház történetét tekintjük át.

1916. április 10-én délben színes tömeg áll Konstantinápoly külvárosában, a tűzvész sújtotta részeken túli Csapa városnegyedben. Az isztambuli egyetem, vagy akkori nevén Darülfünun tanítóképző épületének homlokzatán a vörös félholdas zászló mellett a magyar nemzeti trikolórt lengeti a langyos, tavaszi szél. Az európai hölgyek és urak, valamint a magas rangú török vendégek között ott találjuk Enver pasát, az Oszmán Birodalom hadügyminiszterét, Szulejmán Numan pasát, az egészségügyek legfőbb vezetőjét, Iszmail Hakki bejt, a hadügyi államtitkárt, Beszim Ömer pasát, a Török Vörös Félhold Társaság ügyvezető elnökét, Dzsanbolat bejt, Konstantinápoly polgármesterét, valamint Johann von Pallavicini őrgrófot, az Osztrák-Magyar Monarchia nagykövetét, a követség alkalmazottait, gróf Széchenyi Ödön pasát, az isztambuli tűzoltóság vezetőjét, a német és a bolgár követség tagjait, magyar, osztrák és német tiszteket, valamint a helyi magyar kolónia tagjait. Az összegyűltek a konstantinápolyi magyar kórház megnyitása miatt jöttek, mely közel négy hónapos előkészítés után gróf Semsey László képviselő, a Magyar Vörös Kereszt intendásának ötlete nyomán állt fel és amelynek alapvető célja a testvéri török nemzet sebesült katonáinak ellátása volt. A megnyitón éppen ezért gróf Semsey kiemelte: „A kórház a magyar és a török nemzet között évszázadok óta fennálló hagyományos barátság jele, amelynek a mostani rendkívüli időkben maradandó módon kellett kifejezést adni.” Majd hozzátette: „Reméljük, hogy ebben az épületben sok derék török harcost adhatunk vissza a nagyszerű oszmán hadseregnek.” A meleg szavak után Enver pasa köszönte meg a magyarok önfeláldozását, majd a társaság bejárta a kórház termeit, végezetül cigányzene és pezsgő kíséretében fogyasztották el az uzsonnát.

Folytatás

Forrás: nagyhaboru.blog.hu