A tejtermelés és tejfogyasztás óriási szerepet játszott az elmúlt 5–10 ezer év során az európai népek evolúciójában. A laktózbontó képességgel rendelkező emberek életképesebb és termékenyebb utódokat hozhattak létre, mint a tejcukorra érzékenyek, így a tej közvetve hozzájárult a kontinens meghódításához.
A tejfogyasztás a tejcukorbontó képesség hiányában kellemetlen tüneteket (felfúvódást, hasi görcsöket, hasmenést) okoz. A genetikusok szerint egykor minden ember laktózérzékeny volt, ezért jó kérdés, hogy az emberek tápcsatornája többségében miért képes ma mégis különösebb nehézség nélkül feldolgozni a nyers tejet – t A válasz kiderül az Élelmiszervizsgálati Közlemények című tudományos szaklap cikkéből, amelyet a Laboratorium.hu ismertet.
A tejtermelő gazdálkodás bevezetése azért tekinthető hatalmas újításnak, mert az értékes állatállomány leölése nélkül, fenntartható módon szolgáltatott élelmet elődeinknek. Az évszaktól függetlenül rendelkezésre álló tej biztos táplálékforrást jelentett a tejcukrot emészteni képes egyének számára.
A tejfogyasztás a mai Törökország észak-nyugati részén, a Márvány-tenger környékén már 8500 évvel ezelőtt mindennapos volt. A Közel-Keleten háziasított szarvasmarha az első mezőgazdálkodó népcsoportokkal került be Európába. Tejzsír-maradványok körülbelül 7500 éves kerámiaedény-darabokról is előkerültek, például Békés megye és a mai Románia területéről.
Forrás: www.agrarszektor.hu