Egy csipet magyar kultúra

Mondhatnátok, hogy a blogom körbe van véve török dalokkal, török receptekkel, itt élők élménybeszámolóival, itt készült képekkel. Minden, ami török… De mégis mi az, amit én tudtam mutatni az itt élőknek a saját kultúrámból? Különböző bejegyzéseknél írtam erről-arról, de most próbáltam összeszedetten megválaszolni a magamnak feltett kérdést.

Az első és legfontosabb, hogy itt mindenki elfogadott annak, aki vagyok, úgy, ahogy vagyok. Azért fontos ezt ennyire kihangsúlyoznom, mert sok olyan kérdést intéztek már hozzám otthonról, ami azt sejtette, hogy kételyek merültek fel ezzel kapcsolatban. A család, az itteni új ismerősök, új barátok mind-mind tudják, hogy más kultúrából jöttem és nem csinálnak ügyet abból, ha valami nem triviális számomra. Éppen ellenkezőleg, segítenek áthidalni a szituációt és segítenek megérteni, hogy mi miért történik. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire fontos nekem és mennyire nagyra értékelem – nagyon sokban segíti a beilleszkedésemet.

Mivel tudják, hogy „más” vagyok, érdeklődéssel vesznek körül, ha valami számukra újdonságot mutatok. Eddig mindenhol azt tapasztaltam, hogy nagyon nyitottak az új dolgokra – hogy ez a kíváncsiságban gyökerezik-e, nem tudom. (Valószínűleg igen.) A kávéivási szokásaimat egész széles körben sikerült már elterjesztenem, bárki jött hozzánk vendégségbe vagy látogatóba, mindenkinek kotyogós kávét kínáltam. (Náluk a török kávé a legelterjedtebb.) A szűk egy év alatt odáig jutottam, hogy azok közül, akik már megfordultak nálunk és külföldön lehetőségük nyílt kotyogós kávéfőzőt vásárolni, közel tízen meg is tették. A közös kávézások miatt, a különböző kávé-variációk megmutatása után volt olyan, aki presszógép vásárlása mellett döntött és a felszerelésük már elegendő lenne akár egy Starbucks megnyitásához is.

Persze, nem csak a kávé, ez mindössze egy példa a sok közül. Tavaly a karácsony iránt elég sokan érdeklődtek, a karácsonyfa érdekes és színes volt. Rengeteg kérdést intéztek az ünnepről magáról, az azt övező szokásokról, hagyományokról, én pedig örömmel meséltem róla. Farsangi időszakban tekintélyes baráti kör jött hozzánk egyik este, a fánk és a baracklekvár nem hiányozhatott az asztalról. Ha vacsorára hívunk valakit, akkor tuti, hogy valami jó kis magyarost főzök – a kedvenc a gulyásleves, a pörköltfélék és a lángos. Számos receptet kértek már el tőlem, úgymint mézeskalács, karácsonyi fűszeres süti, sajtos pogácsa, fánk, lángos, citromos álom (ez nem kifejezetten hagyományos, de isteni), stb. Próbálom a magyar zenét becsempészni a beszélgetéseink hátterébe, volt már olyan, aki kért tőlem egy válogatás CD-t.

Aki betér hozzánk, az szárazon nem távozhat, minimum egy kis pálinkát vagy Unicumot kínálunk a vendégeinknek. Ki hogy reagál, de a pálinka általában nagyon erős nekik. Ugyanakkor olyan is volt, aki az Unicumot átkeresztelte Unicornnak – hát, neki nagyon is ízlett.

Sok barátunk kért tanácsot Öndertől, hogy mikor érdemes Magyarországra látogatni, hova érdemes menni és mit kell mindenképpen megnézni. A Budapest-Bécs-Prága közép-európai körút nagy népszerűségnek örvend, Pesten és környékén általában 2-3 napot szoktak eltölteni.

Tanulom a kultúrájukat, ugyanakkor közvetítem is az enyémet. Azt hiszem, ez így a természetes. Ugyanakkor a kultúra nem merül ki ezeknél a látványos tényezőknél…

TéDé