Nem kell kinézni az ablakon, hogy tudjuk: Isztambulban dög meleg van.
Azért sem kell kinézni, mert a klíma idebent romlott el, nem pedig kint. Az ablak pedig beszorult. A hűtőt pedig megszállták az ördögök, így csak 15 fokra tud bármit is lehűteni.
Szóval nem kell kinézni, mert idebent is dög meleg van.
4 órája kaptam egy csésze forró teát, és még mindig nem hűlt ki..
Azért abban is van pozitív élmény, hogy idebent melegebb van, mint kint: ha kimegyek az utcára, akkor végre hűvösben vagyok! Mondjuk sapkát azért nem húzok…
Amikor ilyen nyárias idő van, akkor a törökök ha csak tehetik, kint vannak az utcán. Egyébként is jellemző náluk az éjszakai élet, amire a korábbi Ramadán még egy lapáttal rátett. Most az emberek simán kint vannak az utcán éjjel 1-2-kor is. És… nem akarnak hazamenni.
Talán mert azzal eszükbe jut, hogy másnap dolgozni kell.
Meg talán mert eddigre a lakás fala is felvette a környezet hőmérsékletét, és így éjjel olyan, mintha egy kemencében aludnánk. Mondjuk ilyenkor lehet jó pizza tésztát készíteni!
A legrosszabb időszak viszont mégiscsak a kora este. Olyan délután 6-7 körül kezdődik, amikor kezd lehűlni a levegő. Normális esetben ennek jónak kellene lennie. De hát ugye Isztambulban mi az, ami normális…?
Nekünk ugyanis itt van a Boszporuszunk, ami elválasztja Európát Ázsiától. Vagy Ázsiát Európától. Nézőpont kérdése… persze nem Afrikát az Antarktikatól, bár így is lehet nézni a dolgokat… csak ahhoz nagyon fejre kell állnunk.
Szóval Boszporusz: lehet bele lábat lógatni, rajta hajózni, fölé hidat építeni, alatta pedig alagutat. Tehát jó, hogy van. Télen fűt, nyáron hűt. Persze nem… de azért jó erre gondolni. Tovább az eredeti oldalra