Demokrácia van még Törökországban?

Mi történt Törökországban? Négy évvel ezelőtt a Nyugat modellként állította a muszlim világ elé, mint demokráciát (amely bár nem makulátlan) és amely az EU tagságról és a kurd kisebbséggel kötendő békéről tárgyalt.

A stabilitás zálogának tűnt az ingatag Közel-Keleten, bár erre a kritikusok azt mondják, kívülről szemlélve elferdül a valóság. A múlt héten a Világ Igazságszolgáltatás Projekt független, nonprofit szervezet adatai szerint Törökország a jogállamisági mutatók szerint a vizsgált 113 ország között a 99. helyen állt, Irán és Mianmar mögött. Ismét megerősítette a világban betöltött vezető pozícióját az újságírók bebörtönzésében.

Több elemzőt is megkérdeztek a BBC újságírói az üggyel kapcsolatban, de ők nem akartak nyilatkozni, mert félnek. „Ez a demokrácia vége” – mondta a Népek Demokratikus Pártja (HDP) elnökhelyettese, Hisyar Özsoy.

„Egyébként sem volt demokrácia, de most a nagyon beszűkült demokratikus mozgásteret is megszüntették” – tette még hozzá.

Vegyük most sorra mi is történt az elmúlt hetekben

Törökország legnagyobb kurd többségű városában, Diyarbakırban letartóztatták a polgármestereket a szeparatista Kurd Munkáspárt (PKK) harcosaihoz fűződő állítólagos kapcsolatuk miatt. A PKK-t Törökországban és Nyugaton is terroristacsoportként tartják számon.

Újabb 10 000 köztisztviselőt váltottak le, azzal vádolják őket, hogy Fetullah Gülen Amerikában élő hitszónokot támogatják, aki a török kormány szerint a júliusi meghiúsult puccskísérlet hátterében áll. Velük együtt július óta 100 000 köztisztviselőt függesztettek fel állásukból.

További 137 Ankarában élő egyetemi tanár ellen adtak ki elfogató parancsot szintén a Gülenhez kötődő állítólagos kapcsolatuk miatt. Így már 37 000 ember van letartóztatásban július óta.

Módosították a törvényt azért, hogy ezentúl Recep Tayyip Erdoğan elnök nevezhesse ki az egyetemi rektorokat, ahelyett, hogy az egyetemi tanárok választanának egy jelöltet.

15 újabb médiumot zártak be, közel 170-et július óta. Törökország legrégebbi vezető napilapjának, a Cumhuriyetnek tagjait letartóztatták október 31-én, mert állítólag a PKK-t és Fetullah Gülent támogatják. Ezzel szemben a Cumhuriyet a szekularizmus bástyája, amely elítéli a kurd harcokat és az iszlamista nézeteket valló Gülen mozgalmat.

November 4-én hajnalban Törökország harmadik legnagyobb pártjának, a kurdbarát HDP vezetőit és parlamenti képviselőit szintén letartóztatták, mert állítólag ők is kapcsolatban állnak a PKK-val. A párt követői szerint ezzel akarják a HDP-t eltávolítani a parlamentből, így tovább nőne Erdoǧan hatalma. Szintén pénteken, egy autóba rejtett bomba robbant fel Diyarbakırban, a támadásban 9 ember vesztette életét. A kormány szerint a merényletet a PKK követte el, de az Iszlám Állam nevű terrorszervezet egy nyilatkozatban magára vállalta a felelősséget.

A kormány elvágta az internetszolgáltatást Délkelet-Törökországban, korlátozta, illetve leállította a WhatsApp, a Twitter, sőt, a magánhálózatok (VPN) működését is országszerte.

A török líra rekord mélységbe zuhant az amerikai dollárhoz képest (november 4.).

Miután az EU bírálta Törökországot, amikor az Európa Parlament elnöke azt mondta a törökök „átlépték a határt”, a török miniszterelnök annyit válaszolt: „Testvéreim, minket nem érdekelnek a határaitok, mi új határokat rajzolunk a tiétek fölé” és az elnök azzal vádolta Németországot, hogy terroristákat bújtat.

Zsarnok vagy megmentő?

Van még demokrácia Törökországban? Mint mindig, ez attól függ, hogy melyik oldallal beszélünk ebben a polarizált országban. A puccs utáni tisztogatás áldozatai, a baloldaliak, a szekularizmus hívei és Erdoǧan ellenzői szerint a demokrácia meghalt nemrég, amikor az elnök, akit megráztak a kihívások, kirúgta vagy perbe fogta ellenfeleit és az ultra-lojálisok szűk körébe vonult vissza.

Viszont az ország másik fele – majdnem pontosan fele-fele az arány – tiszteli Erdoǧant és úgy vélik jobbá tette az országot, csak félreértette őt a világ. Szerintük a Nyugat nem ismeri el Törökország terrorfenyegetettségének mértékét, amelyhez hozzájárul a PKK, a gülenisták, és az a földrajzi helyzetből adódó balszerencse, hogy szomszédos Irakkal és Szíriával.

Az érvelések szerint minden politikus korrupt,  de az elnök jót is tett a néppel, kórházakat, iskolákat építtetett országszerte és az a nagy vezér lett, akire a törökök vágynak.

A július 15-i puccs éjszakája a kormány és követői szemében Törökország demokratikus érettségének jele: Amikor több mint 240 ember halt meg az utcákon, miközben ellenálltak a tankoknak és a puccsistáknak, sikerült megakadályozni Törökország történetének ötödik katonai hatalomátvételét, ezzel a törökök kinyilvánították azon akaratukat, hogy nem fegyverrel, hanem az urnák mögött akarnak maguknak vezetőket választani.

De az a fajta demokrácia, amit védtek azon az éjászkán, még mindig erősen vitatott. A puccs elleni egységes fellépés nem egyenlő a kormányt támogató egységgel. Egyelőre még szabad választásokról beszélhetünk, de nem tisztességesek.

A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) irányítja a médiát, ezzel megfélemlítve a választókat.

Törökországban egy maroknyi (és egyre kevesebb) civil szervezet van, akik támogatják a médiát. Törökország a NATO kulcsfontosságú tagja, habár az USA-val való kapcsolta egyre törékenyebb, mivel Washington támogatja az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai kurdokat, és mivel kizárták Törökországot a Moszul felszabadításáért indított koalíciós offenzívából a Bagdaddal való feszült viszonya miatt.

A Nyugat nem engedheti meg, hogy elveszítse fontos partnerét. De amikor a demokrácia víziójáról van szó, kétféle realitás van Törökországban, és mind a kettő másképpen hangzik.

És egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a kettő sosem fog találkozni.

Forrás: bbc.com

Fordította: Kollár Kata – Türkinfo