Cumalıkızık – történelmi falu Bursa mellett – CyberMacs

Van egy kis falu Bursa mellett. Mármint magyar viszonylatban “mellett”, mert az a 10 km-es távolság a várstól, az igazán nem sok. Mégis, a Bursaban járóknak nem javasolt ezt a csekély 10 km-t gyalog megtenni, mert az a sok, míg már csak 10 km van. A városközpont ugyanis jóval messzebb van. 🙂

Nehéz a Törökországba látogató turistáknak ilyen helyeket ajánlani, mert kiesik az általános turista utakról. Még Bursa sem szokott célpont lenni. Mégis, aki teheti, béreljen kocsit, használjon taxit, vagy kérdezgesse a helyi lakosokat, mert ezt a falut mindenképpen érdemes megnézni, ki Bursaban jár.

A falu a bursai hegyoldalon, az Uludağ oldalában fekszik. Az Uludağ egy kedvelt síparadicsom, aminek a tetején gyakran van hó. Nehéz elhinni, de Isztambulból tiszta időben, ha kiülünk a Márvány-tenger partjára a nyári hőségben, akkor láthatjuk a havas csúcsokat. A falu pedig egyáltalán nem olyan, mint aminek egy mediterrán kisvárost várnánk.

A hegy miatt úgy érezzük, mintha inkább az Alpokban járnánk. A falu fa-, és kőházai pedig még jobban erősítik ezt az érzést.

Cumalıkızık a modern korig egy teljesen elfedett kis falucska volt. Mígnem a közeli nagyváros felfalta a többi, hozzá hasonló kis falvat. De valahogy ez kimaradt. És ma éppen ezért lett híres.

Cumalıkızık a mai napig megőrizte a korai oszmán időszak stílusát. Vagyis legalább 700 éve (de inkább több) a falu alig-alig változott. Ami különösen érdekes, hiszen a szomszédjában Törökország egyik leginkább fejlődő városa, Bursa található.

A falut kb. 30 perc, 1 óra alatt be tudjuk járni, miközben nagyon hangulatos épületek között bolyonghatunk. Szinte minden udvarban étterem van, ahol valódi házi ételek között válogathatunk. Mert itt valóban a háziasszonyok sütnek-főznek, nem pedig hivatalos szakácsok. Ugyan így az utcai árusok sem olyanok, mint amit Isztambulban vagy máshol látnánk. Itt a nénik a saját otthon készült kenyerüket, tésztájukat, lekvárjukat és más dolgokat árulják. Nekem nagyon tetszik, hogy nem a megszokott tömeg ajándékokat árulják, melyeknek még a származása és kérdéses. Sem pedig a mai terjedő félben levő ‘hobby/handmade’ igencsak minőséghiányos kacatjait. Helyette azt árulják, amit tudják, hogyan kell jól megcsinálni, hiszen az ük-ük-ük-ük-ük nagymama is így csinálta…

A cikk folytatása itt olvasható>>

http://isztambul.info/blog