Csoda történt egy törökországi faluban? Lengyel feliratok mindenhol

Egy kis lengyel katolikus közösség képes volt hat nemzedéken át megőrizni etnikai és felekezeti identitását a ma 76 milliós Törökországban. A lengyel földművesek az 1830-as Oroszország-ellenes felkelés leverése után kényszerültek új hazát keresni. Helyszíni riportunk Polonezköyből, azaz Lengyelfaluból a Heti Válasz karácsonyi dupla számában.

A falu első látásra is mutatja szlávságát – a közterületek feliratainak legalább fele lengyelül íródott. Polonezköy központjában katolikus templom és keresztény temető, fehér-piros zászlók, a lengyel építészeti stílusban felhúzott kultúrház falán pedig transzparens hirdeti, hogy idén ünnepelték a török porta és Lengyelország diplomáciai kapcsolatfelvételének 600. évfordulóját.

„Miközben egykor ez 250 fős színtiszta lengyel falu volt, ma már csak nyolcvanan vagyunk, akik folyékonyan beszéljük szépapáink nyelvét. A maiaknak a keresztény hit segített megőrizni a lengyelséget, pedig anyanyelvű iskola soha nem volt a faluban, a magánházaknál folyt az oktatás, és ez ma is így van” – mondja Frederik Novvicki, a falu lengyel polgármestere.

Az Adam Czartoryski lengyel emigráns által 1842-ben alapított 750 lelkes falu az Isztambulban lakók kedvelt kirándulóhelye. Minden második ház panzióként, étteremként, teázóként is működik, és lengyel nyelvű étlapok is csalogatják a vendégeket. Az egyik panzió étkezője például egy krakkói étterem hangulatát idézi; a falakon fokosok és Dél-Lengyelországból származó népművészeti tárgyak, a faragott étkezőasztalok között lengyel népviseletben cikáznak a pincérek. Az árak borsosak: aki egy bőséges ebédet akar elfogyasztani, akár tízezer forintnak megfelelő török lírát is otthagyhat.

2014-12-24
valasz.hu