![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Büşra Kayıkçı különleges fiatal nő. Festő, belsőépítész, zongorista: a művészet az élete része. Szerencsés családba született, mert egészen kisgyermekkorától megkapta a lehetőséget, hogy erre az útra lépjen. Balettozott és zongorázott, rajzot és színészetet tanult. Ma mindezeket kombinálva tanít és zenét szerez. Úgy mondják: minden ujjára jut egy ötlete.
Isztambul Kuzguncuk kerületében nyitotta meg művészeti műhelyét Sulu Fikirler Atölyesi (Vizes Ötletek Műhelye) néven, ahol rajz- és zeneoktatást is tart. Képein az általa nagyon kedvelt kerület utcáit, házait festi meg. Úgy tartja, ezzel építészi énjét éli ki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azt meséli magáról, hogy a hangok szerelmese. Nem szükséges számára, hogy melódiává álljanak össze, ám a hangokra szüksége van. Van, hogy beül a könyvtárba, és a diákok könyvlapozásának és az írás sercegő hangját hallgatja, ami megnyugtatja. A járvány miatti karanténban hiányzott neki a természet zöldje és illata, ezt az erdő és a tenger hangjának hallgatásával pótolta.
A fiatal művész neve zongorajátékának stílusa és az általa szerzett darabok miatt lett híres. Korábban csak klasszikus zenét tanult és játszott, de érezte, ez nem az ő területe. Ezen művek esetében nincs helye a szabadságnak, nem lehet hibázni, eltérni a kottától. Később felfedezte a neoklasszikus és az ún. ambiente zenei stílust (minimalista hangszeres zene, zeneileg újraalkotni egy bizonyos hangkörnyezetet), melyet sokkal inkább közelebb érzett magához.
Erről beszélt egy TED konferencián is, melynek végén zenélni is halljuk. Érdemes meghallgatni, hogy belekóstoljunk különleges stílusába és lássuk, milyen könnyedén játszik a hangszeren.
Ötletei lenyűgözőek. Egy kiállítás megnyitójára, ahol az emberi jogok témájában állítottak ki képeket, egy minimalista stílusú művet írt, melynek címe: madde 42. – azaz a 42. paragrafus, utalva ezzel az Alkotmány 42. paragrafusára, mely az emberek oktatáshoz való jogát írja elő. A műben a jobb keze folyamatosan egy minimalista dallamot játszik, mely jelképez valakit, aki állandóan elmondja ugyanazokat a dolgokat, ám nem hallgatják meg. Eközben a bal keze futkos a billentyűkön, és különböző hangulatot fejez ki az izgatottól a sértődöttön át a fáradtig: mindig mással próbálkozik. Soha nem ér hozzá a 42. billentyűhöz, csak állandóan próbálja azt megközelíteni, majd végül mégis leüti.
Első önálló, ambiente stílusú zeneművét Doğum (Születés) címen 2019 októberében hozta nyilvánosságra.
A második, 2020. februárban megjelent mű címe Tuna, azaz Duna, ami felkeltheti a magyar olvasók érdeklődését. Nem hiába, mert a mű inspirációja Furkan Çalışkan költő műve, aki 2015-ben Budapesten írta azt. Egy költő és egy zeneszerző közös alkotása ez a mű.
A videóban pedig láthatunk egy magyar nemzeti lobogót is, mely sejtetni engedi, hogy Magyarországon készült. Jól gondoljuk.
A YouTube-videó alatt a bemutatkozó szöveg így hangzik: „Én őt olvasom, ő engem hallgat. Furkan Çalışkannal hónapokkal ezelőtt beszéltünk erről a művészeti hurokról. Majd a Tuna Kısmet című művét választottam, hogy megzenésítsem. Óriási lehetőség, hogy 2-3 hónappal később a Duna folyó partján egy zongorákkal foglalkozó műhelyt látogathattam meg. Furkan is Budapesten írta művét évekkel ezelőtt. Amikor én odautaztam, a szerzeményemben még voltak hiányosságok, és egy újabb hurok, hogy a befejezéshez én is a folyó partján kaptam ihletet. A darabot egy, a világon is párját ritkító, tervezői díjjal jutalmazott hangszeren – David Klavins Una Corda nevű billentyűs hangszerén – játszhattam el. A videót pedig a Duna partján felnőtt barátom, Lili rögzítette. Ez a munka számomra is különleges projektté vált minden értelemben, minden egyes részletét borzasztóan élveztem. Remélem, az Önök tetszését is elnyeri.”
Forrása: sabah.com.tr – a művésszel készített 2020. májusi riportja
Erdem Éva – Türkinfo
