Bolhapiacok, bazárok, heti vásárok Törökország-szerte: Dolapdere bolhapiac – Isztambul

Eskiye rağbet olsaydı, bit pazarına nur yağardı.

Ha a régi iránt érdeklődnénk, a bolhapiacon aranyeső esne.

(Török közmondás)

A bolhapiac régi és használt dolgok, nem egyszer pedig kincsek lelőhelye. Ez a török mondás úgy tartja, hogy a régi dolgokat senki nem szereti, csak az új érdekel minket. Így van ez? Ha teljesen igaz lenne, nem létezne Budapesten az Ecseri, vagy Isztambulban a Dolapdere. Sorozatunkban bejárjuk a török piacokat, amelyek régiségeket vagy különleges termékeket árusítanak. Annak pedig, aki újat, frisset szeretne vásárolni, a heti kerületi piacokat fogjuk bemutatni.

Az Oszmán Birodalomban a piacokat az út mellett helyezték el, és a környék neve vagy a vásár időpontja alapján nevezték el őket: Szerdai piac, Pénteki piac, Dolapdere piac. A középkori Európában a település központjában, általában a templom mellett rendezték meg a vásárokat.

Nos, a Dolapdere Bit Pazarı (Dolapdere bolhapiac) tipikusan olyan, mint Isztambul maga: ennek a két kultúrának a keveréke. A Dolapdere kerületben hozták létre, ahogy az oszmánoknál szokás, de a Mirmiran utcai Panayia Avengelistria Rum Kilisesi (Panayia evangelista rumeli templom) falához tapadva folytatódik az európai hagyományokat követve.

Az utca elején egy ház falán olvashatjuk az utca nevét: Feylosof Sokağı. Itt kezdjük túránkat. A szél hangjával lassan az emberek sokaságának hangözöne keveredik. Az házsorok között, a falak mentén végig terítők és takarók vannak kiterítve, és bármit is keressen a látogató, ezeken biztosan megtalálja. Minden terítőn egy-egy szürrealista képet láthatunk, olyan, mintha egy művész az utolsó alkotásait mind egy helyen állította volna ki.

Ez a bolhapiac sok mindenben eltér az európaiaktól: a szemétbe dobástól utolsó pillanatban megmentett elektronikus gépek, elköltözött emberek lakásaiban otthagyott vagy ottfelejtett tárgyak és olyan dolgok is megtalálhatók, amiket még kategóriába sem tudunk besorolni. Az árak pedig hihetetlenül alacsonyak. Az általunk olcsónak ismertnél is olcsóbbak. (Egy asszír korból származó, Isztambul Archelógiai Múzeumában is kiállított oszlop miniatűr változatát 4 líráért – 210 Ft – vettem meg, így talán érthetőbb az árszint.) Míg meg nem láttam, nem tudtam, hogy erre szükségem van, de emlékszem, milyen boldogság árasztott el, mikor megvásároltam.

Osman Bey, az egyik árus dupla rétegben viseli a kabátot, hogy védje a hideg ellen. Cipőket árusít. „Ez 10, az 15 líra, a mellette lévő is 15 líra. Modellenként változik az ár, de mind jó állapotban van.” Éjfél után kevéssel már elfoglalta helyét. „Aki korán jön, az kap jó helyet.” Minden szombat éjszaka 1 óra körül érkezik, és vasárnap délután 5 óráig árusít. „Éjszaka is érkeznek vásárlók?” – kérdezzük. „Hogyne jönnének! Aki korán jön, a legjobb dolgokat veheti meg.”

Egyre kíváncsibbá válunk, más utcákba is benézünk, mert ez csak a kezdet. A Mirimiran utca is véges-végig tele van. „Ön is hajnal 1 óta van itt?” – A földre tett terítőre régi fotókat, 50-es évekből származó kristálypoharakat kirakodó Seyfi urat kérdezzük. „Nekem nem kell olyan korán érkeznem, mert itt mindenki ismer, és tudják, hogy évek óta mindig ezen a sarkon árusítok.” – feleli. Egy párban álló kristálypohár olyan szépen mutat, hogy nem tudok ellenállni. Az áráról érdeklődöm, a válasz: „A kettő 20 líra, de maguk annyira szimpatikusak nekem, hogy odaadom 10 líráért.” Az alku megköttetett, a poharak a táskánkba kerültek.

A Kasap Hurşit utcában néhány lépcsőfokot fellépve jobbra találjuk az Evvel Zaman régiségüzletet. Komoly kollekciót találunk bent. Míg a Dolapdere piac csak vasárnap, ez az üzlet a hét többi napján is a kíváncsiskodók rendelkezésére áll.

Ez a piac olyan, mintha sohasem lenne vége. Ha valaki alaposan be akar járni egy igazi bolhapiacot, legalább 3-4 órát kell itt eltöltenie. Mivel vasárnap van, a templomot is érdemes meglátogatni. A Bejáratot a Hacı İlbey utca felől találjuk. 1877-ben kezdték építeni, 16 éven át készült, építési stílusa figyelemre méltó. Nagyon magas falai vannak, és két tornya. A bent található mozaik és faliképek is mindenképpen megérnek egy látogatást.

A piac pontos címe:  Yenişehir Mahallesi, Hacı İlbey Sk. No:13, 34435 Beyoğlu/İstanbul

Elnevezése törökül a keresés megkönnyítéséhez: Dolapdere Bit Pazarı

Ha a kedves olvasó is – hozzám hasonlóan –  jobban el tudja képzelni ezt a különleges világot úgy, hogy látja is, akkor ajánlom ezt a videót:

Törökül nem tudóknak rövid összefoglaló a fent leírt információkon kívül elhangzottakról: az árus elmondja, hogy néha 10 lírát visz haza, de 20 lírát költött az árura. Ha jobb termékei vannak, akkor persze 50 lírát is megkereshet. A korai órákban az antik tárgyak kereskedői jelennek meg először, ők a saját üzletük kínálatát akarják bővíteni. Később érkeznek a családok, érdekességeket keresők, érdekes fényképet készíteni vágyók, sőt akár hírességek is. Tavaly itt járt Orhan Pamuk, akivel le is fényképezkedett. A filmkészítők utolsó mondatában egy tanács: Ne hozz magaddal sok pénzt, mert különben furi dolgokkal térhetsz haza.

Képek és cikk forrása: http://bayaiyi.com

Fordította: Erdem Éva – Türkinfo