Beszámoló a törökországi kirándulásról: „Megdöbbentő volt a fényűzés amit a Topkapiban láttunk…”

Reggel 7 órára tűzték ki az indulást, a Kollégium előtt várt minket a busz. 24 órás útnak néztünk elébe, aminek végállomása az isztambuli Grand Emin hotel volt.Az utiterv szerint éjszaka haladtunk volna át Bulgárián, de már délután átléptük a határt. Bulgáriában romos városok fogadtak minket, üres települések sorain haladtunk keresztül, s ez a hangulat minket is befolyásolt. A Veliko Tirnovo nevű sziklaváros, ahol megállhattunk, némiképp enyhítette azt a kihalt képet ami Bulgáriában fogadott minket .

A mostani határokhoz képest sokkal több időt vett igénybe a Török határátkelés hisz itt tüzetesen megvizsgáltak mindent, majd kiállították a vízumot. Pár óra várakozás után átléptük a török határt és folytattuk utunkat Isztambul fele. Másnap már reggel 9kor megérkeztünk Iszambulba, ahol 12 ig megittunk egy finom és erős török teát és néhányan megreggeliztünk. Sétáltunk egyet,aztán lepakoltunk a hotelben, pihentünk pár órát, majd elindultunk várost nézni . Sétálgattunk Isztambul utcáin megnéztük a híres épületeket, mint a Kék mecset, az Aya Sofia, a Ciszternák és megnyílt előttünk egy teljesen új kultúra . Beléptünk a Kék Mecsetbe, amit az oszmán építészet klasszikus korszakának remekeként tartanak számon, és amely hat minarettel rendelkezik, s meghalgattuk a muezzin Allahot dicsőítő imaénekét. Sok más mellett ez az a hely ahol igazán átérezheti az ember ezt az új kultúrát, és azt az erős hitet ami a muzulmán vallásnál annyira jelen van. Turisták és törökök egyaránt kimennek naplementekor a Kék mecset elé, hogy meghallgassák a minaretekből felhangzó éneket. Megnéztük a Hagia Sofiat, amiről megtudtuk, hogy már számtalanszor átépítették, kezdetben ortodox bazilika volt, majd római katolikussá vált, s végül mecset lett.

A római katolikus és az ortodox nyomok meglátszanak az épületen, jól látható a kereszt motívuma a mennyezeten, átfestve, átalakítva. Másnap betekintettünk a Topkapi palotába, megnéztük a kincstárat ,a háremet, ahol a szultán anyja lakott, a tanácstermet. Megdöbbentő volt a fényűzés amit a Topkapiban láttunk, és még megdöbbentőbb, hogy a szultán nem volt megelégedve ennyivel, és a Dolmabahçe palotába költözött teljes udvartatásával. Miután megnéztük a Topkapi palotát, áthajókáztunk a Boszporuszon, hogy megérkezzünk Isztambul Ázsiai részére, ahol 1 óra szabadidőnk volt. Ezt arra használtuk fel, hogy megegyünk egy török kebabot, ezután indultunk vissza Európába. A harmadik nap a kikapcsolódás napja volt, s ehhez tartozott persze a Márvány tengeri fürdés is. Ez a program örvendett a legnagyobb népszerűségnek a diákok körében, ami nem is csoda, hisz a nyári időhöz hozzátartozi a strandolás is. A harmadik naphoz tartozott még a Nagy Bazár meglátogatása. Erre 4-5 óra szabadidőt is kaptunk, mert a Bazár tényleg Nagy volt …Ezt az időt azzal töltöttük el, hogy nézelődtünk, alkudoztunk, és ajándékokat vásároltunk magunknak és másoknak. Az árusok nem csak hogy angolul tudtak annyit amennyivel megértethették magukat a turistákkal de sokan még árleszállítást is kaptak, hisz „török és magyar testvér” . Voltak olyanok is, akiknek csókért kínálták a portékát. A negyedik nap, és este elég hosszúra nyúlt. A nap buszos város nézéssel és sétálgatással telt el, s az este azzal, hogy gyakoroltuk a másnapi megemlékezésen elénekelt énekeket .

Az este hátralevő részét mindenki saját belátása szerint töltötte el. Hazautazásunk napján Rodostó fele vettük az irányt, ahol több magyar vonatkozású emlékműnél álltunk meg mint például Mikes Kelemen szobránál. Megálltunk még Ibrahim Müteferika (feltehetőleg Székely Ábrahám) emlékművénél is, amit a tavaly állított fel az iskola küldöttsége, megemlékezvén a János Zsigmond Unitárius Kollégium egykori diákjáról. Mi is ezt tettük. A jelenlevő kórustagok énekeltek az unitárius énekeskönyvből, elhangzott Rákóczi imája, s a megemlékezést méltóképpen zárva elénekeltük a Magyar Himnuszt. A megemlékezés után hazafele vettük az irányt, de megálltunk a Márvány tenger partján utoljára megmártózni a tengerben. Hűvösebb volt, ezért nem maradtunk túl sokat,s végül elindultunk Kolozsvár fele. A visszaút is hosszú volt, de a várakozásoknak megfelelően késő délután megérkeztunk a kollégium elé. Azok mellett az élmények mellett ,amiket az új táj ,új kultúra felfedezése jelentett a csoportnak, az együttlét, a szórakozás is sokat jelentett a kirándulás alatt. A látványosságokon kívül az esténkénti beszélgetések, a szabadidőben a városi séták is hozzátartoztak ehhez az egy héthez. Valószínüleg mindenki számára óriási élményt jelentett ez a kirándulás, mindenkiben megmaradt valami a török kultúrából, s sokan találtak valamit az út során ami felejthetetlenné tette számára ezt az egy hetet.