Beşiktaş 1903-2003-Yüzüncü yıl şampiyonluğu

2002 augusztusában,a csodálatos,nyári eleji siker után (VB.bronzérem a válogatottnak)a török szurkolók figyelme ismét a Süperlig és az európai kupasorozatok felé irányult. Nem volt ez másként kedvenc csapatomnál,a Beşiktaşnál sem. A klubvezetés kiadta a jelszót:a gyönyörű jubileumot minimum bajnoki címmel kell megünnepelni! Merthogy a 2002/03-as szezon végén ünnepelte az egyesület a 100.születésnapját! De mellette ott van lehetőségként a Török Kupa és az UEFA Kupa is. Ott is lehetőleg minél tovább kell eljutni.

A nagyszabású tervekhez jelentős változások szükségeltettek.Az első,és leglényegesebb változás a vezetőedzői funkcióban következett be. Hozzánk szerződött Mircea Lucescu,a neves román tréner,aki annak ellenére nem kellett a Galatasaraynak,hogy előző évben aranyérmet nyert a piros-sárgákkal! Ugyanis kellett a hely a kispadon Fatih Terimnek,a Cim-Bom-Bom legendájának,akit eltanácsoltak az olasz AC Milantól… Na mindegy,ezt már ők tudják,nekünk viszont így volt a legjobb!:)

Miután az edzőkérdés a lehető legjobban rendeződött,következhetett a csapaterősítés. „Végy egy kapust”-tartja a futballközmondás. Ennek szellemében leigazoltuk Óscar Córdobát,a kolumbiai válogatott kapusát. A védelemben elég jól álltunk,úgyhogy oda csak a brazil Zago Rómából,és a török Tolga Ankarából érkezett. Középpályán sem volt nagy gond,oda is elég volt két ember,ők viszont nagy fogások voltak! Megszereztük a lengyel Dobrowskit (Kaan Dobra)a Kocaelisportól,és visszacsábítottuk a Galatasaraytól Sergen Yalçınt,a „Török Maradonát”,aki eredetileg a mi saját nevelésű játékosunk volt. Támadó posztra Lucescu hozta magával a román Daniel Pancut Bukarestből,és visszajött két olyan csatár,akik már játszottak nálunk korábban:Serdar Topraktepe İzmitből,és a francia botrányhős,Pascal Nouma Marseilleből.

És ne felejtsük el,hogy nélkülük is elég erős volt már a csapatunk:eleve itt focizott már Ahmet Yıldırım,Ali Cansun,Ali Eren,İbrahim Üzülmez,a brazil Ronaldo Guiaro,Ahmet Dursun,a válogatott alapembere,Tayfur,Tümer Metin,Yasin Sülün,és a nyári Dünya Kupası sztárja,İlhan Mansız.

Ilyen kedvező előjelek után augusztus 10.-én végre indulhatott a bajnokság! És ha már indult,nem a legjobban indult… Csak 2-2-t játszottunk Bursában. Nem is beszélve a folytatásról. A vendég Kocaelispor 3 perccel(!!) a vége előtt még 0-1-re vezetett,de aztán jött a két Ahmet,Yıldırım és Dursun,és a végén mi nyertünk 2-1-re! Nagyon csikorgott a gépezet,újabb nehéz győzelem az İstanbulspor otthonában (ismét 2-1). A második hazai meccsünkön legalább már gólt nem kaptunk,2-0 a Diyarbakırspor ellen,de idegenben változatlanul nem ment,megint egy 2-2,ezúttal a Göztepe İzmir vendégeként

Ezt követően került sor az UEFA Kupa első fordulójára,ahol mindenki megrökönyödésére csak 2-2-t játszott a csapat a bosnyák FK Szarajevóval hazai pályán,majd a rövanşon már megrázta magát az egylet,és idegenben 0-5-re győztünk,tehát sima továbbjutás!

A nemzetközi szereplés után,a 6.fordulóban eljött az első rangadó napja: Beşiktaş-Trabzonspor (0-0). Nouma egy gyönyörű ollózással igyekezett bevenni az ellen hálóját,de sajnos az célt tévesztett. A folytatásban a fővárosba látogattunk,ahol Ahmet Dursun milliméter pontossággal eltalálta a jobb alsó sarkot,több gól pedig nem esett,0-1 nekünk! A szép lendület megtört,amikor a Gaziantepspor elvitt két pontot az İnönüböl (0-0). Denizliben a magyar Kabát Péter szabadrúgás-góljával sokáig vezettek a Kakasok ellenünk,de az utolsó bő negyedórában sikerült felülkerekednünk és Sergen megszerezte a világ legszebb szabadrúgás-gólját:a kapus újja hegye,a keresztléc és a jobb oldali kapufa közé egy hajszál sem fért volna el(1-1),majd a végén Pancu is fejelt egyet,és 1-2 arányban diadalmaskodtunk. Végre ezután eljött az első „tarolás” is: Beşiktaş-Malatyaspor (3-0).

Október-november fordulóján aztán az UEFÁ-ban egy rémísztő ellenfelet sikerült kifognunk: a spanyol (baszk) Deportivo Alavés csapatát,a két évvel azelőtti döntőst! Szerencsére ők is leszálló ágba kerültek már akkorra,valamint a Karakartal is erős volt már,ezért az odavágón el tudunk érni egy 1-1-et Vitoriában,úgy hogy a 93.(!)percig mi vezettünk! İstanbulban pedig İlhan rögtön az elején laposan a hosszú sarokba talált,így 1-0-s győzelmünkkel mi léphettünk tovább! Nagyszerű!

A nemzetközi kupakötelezettség miatt a Fenerbahçe elleni rangadónkat elhalasztották,így megint hazai pályán szerepelhettünk. Jött az Elazığspor,akik jó ideig tartották magukat a szlovákiai magyar csatáruk,Mészáros remek kapásgóljának köszönhetően,de a végén Sergen megrázta magát,kettőt vágott,így 3-1 arányban miénk lett a meccs!

A 38.perctől csak 10 emberrel játszottunk,így az Altay İzmir-Beşiktaş „csak” 0-1 lett,pedig İlhan a gólja mellett még egy 11-est is a kapufára rúgott. Ezután az Adanasport úgy vertük 3-0-ra,hogy a gólok mellett két zúgó kapufát is lőttünk.

Az UEFA Kupa 3.fordulójában,az Alavés után egy nem kevésbé ijesztő ellenfelet sorsoltak nekünk:a Dinamó Kijevet! A félelem nem is volt alaptalan,vezettek az ukránok,és csak húsz perccel a vége előtt sikerült fodítanunk. Mígnem aztán Nouma megalázó módon,a kapus feje felett beemelte az utolsó gólt,így 3-1-re győztünk! A visszavágón,a decemberi,kijevi hidegben csak arra kellett törekednünk,hogy megtartsuk a 0-0-t,és így mi várhattuk a tavaszi folytatást!

A bajnokságban a fővárosi vendégünk kissé elcsúfította a képet. A Gençlerbirliği ellen Sergen kilőtte a bal alsó sarkot,de az ankaraiak a vége előtt egyenlíteni tudtak,így 1-1 lett az eredmény.

A botlást a-időközben számunkra is elkezdődő-Török Kupában igyekeztünk feledtetni. Az Elazığspor-Beşiktaş 0-2-ra végződött,úgy,hogy az utolsó 10 percben szereztük a góljainkat.

December 8.-án játszotta csapatunk a Süperligben az első igazi,nagy rangadót:az Ali Sami Yen stadionba látogattunk,ahol a Galatasaray együttese várt ránk. A vendéglátóknak volt hihetetlenül fontos ez a meccs. Előzőleg már 25(!)bajnokit megnyertek hazai pályán,és egy esetleges újabb győzelemmel övék lehetett volna a világrekord! A mérkőzés során a sárga-pirosak részéről Ümit Karan és Arif riogatott minket távoli bombákkal,de lövéseik célt tévesztettek,vagy pedig Córdoba volt mindig a helyén. Aztán a 76.percben,a bal oldalon İbrahim Üzülmez gyönyörűen átvett ballal egy átadást,ezzel a védőjét is eldöntötte,majd a csel után jobbal csodásan kilőtte a bal alsó sarkot,góóól,ezzel nyertünk 0-1-re! A Galata pedig búcsút mondhatott a világcsúcsának.

A hivatalos őszi utolsó fordulóban otthon a Samsunspor ellen játszottunk. Sergen azzal kezdte,hogy mellérúgott egy 11-est. Nem is esett gól az első játékrészben,a második elején viszont szerencsénkre a samsuniak nigériai kapusa rendkívül rosszul jött ki egy beívelésre,és így Tümer éles szögből a kapuba belsőzött,majd a 71.percben İlhan nagyon szépen,a levegőben úszva szerezte meg a másodikat. 2-0-ra nyertünk,és a gólok között Nouma rúgott még egy kapufát.

Újból a hazai kupa következett,az 1-2-es bajnoki eredmény ismétlődött meg Denizliben. Zöld-fekete vezetés után İlhan Mansız „nyerte meg” a meccset (két gól). (Kabát Péter két perc híján végigjátszotta a meccset).

A Török Szövetség a tavaszi szezonból előrehozott egy fordulót,ezért a Bursasport már decemberben fogadtuk. A második félidőben Ronaldo Guiaro 3 méterről a jobb felsőbe emelt,és ezzel egy sovány 1-0-ás győzelem született.

Most már következhetett a pihenő.

A téli szünetben annyi történt,hogy a Beşiktaş igazolt még két középpályást: a román Maldaraşanut a Rapid Bucureştitől,és-első olasz játékosként a török bajnokságba-érkezett Federico Giunti Bresciából.

A tavasz februárban kezdődött számunkra,mert be kellett pótolnunk a Fenerbahçe elleni,11.fordulóból elhalasztott bajnokit. Nehéz dolgunk volt,mert nekünk kellett İstanbul ázsiai felébe,idegenbe utaznunk. A rangadóra borzalmas körülmények között-hideg,szakadó eső-került sor. Az első érdemleges esemény az volt,amikor Pancu meglépett a bal oldalon,de lapos lövésével bokán találta Rüştüt. A Fener válaszolt is,egy őrületes tűzijáték után sikerült mentenünk.

Fordulás után már víztükrök voltak a pályán,nem is lehetett normálisan passzolgatni. Viszont így sem kellett sokat várni a mámorító őrületre! Az 55.percben Tümer balról visszagurított a középen érkező Ahmet Dursunnak,aki bokából mesésen „eltette” a labdát a bal alsó sarokba. Góóól,vezetünk!! Ezután is mi maradtunk támadásban,balról,kissé kiszorított szögből Tümer a kapus szeme közé vágta a labdát,ebből nem lett gól. A legvégén is csak nekünk adódtak lehetőségeink. Kaan Dobra bal felsőbe tartó löketét tolta fölé bravúrral Rüştü,és a lefújás előtt már a válogatott kapus is tehetetlen volt. Egy alapvonalról visszagurított beadás már túljutott a Panteren,de İlhan iszonyú bombáját egy becsúszó védő hatástalanította a gólvonalon. Az eredmény így változatlan maradt,a második szuperrangadónkat nyertük meg idegenben 0-1-re!

Még mindig februárban,de már tényleg egy valóságosJ tavaszi fordulóban megsemmisítő vereséget mértünk az utolsó helyezettre İzmitben: Kocaelispor-Beşiktaş 0-5! Mondjuk volt mit törleszteni,az előző évi kupadöntő miatt…

Folytatódott a Süperlig,egy városi vetélytárs,az İstanbulspor próbálta meg útját állni a tabellát vezető Karakartalnak. Nem sikerült nekik,már a 10.percben eldőlt a meccs: İlhan középről bombázott a hálóba,nyolc perc múlva pedig Ahmet D. balról,laposan lőtt az ellenkező alsó sarokba. (Közte még egy İlhan kapufa is volt). A sárga-feketék a II.félidő közepén csak szépíteni tudtak (2-1).

A mérkőzés után már minden figyelem az UEFA Kupára irányult. A továbbjutás érdekében még a Diyarbakırspor elleni bajnoki is el lett halasztva. Ilyen előkészületek után utazott el a takım Prágába,ahol egy szoros,1-0-ás vereséget szenvedtünk a Slavia Prahától. Bizakodva vártuk az istanbuli visszavágót. A csapat a találkozó közepén egy fergeteges félórát produkálva harminc perc alatt 4 gólt rámolt be a cseheknek,biztossá téve a továbblépést. Kár,hogy a végén kiengedtünk,és beszedtünk két „dugót”,de 4-3 arányban megnyertük az összesítést.

Négy nap múlva pedig ismét kivonult mindenki az İnönü stadionba,hogy folytassa tovább az ünneplést. Ehhez a Göztepe İzmir volt a partner. Csakúgy,mint a megelőző bajnoki fordulóban,itt is 10 perc alatt eldőlt minden. Ettől függetlenül mégsem lett teljesen sima az ügy. A vendégek már az 1.percben öngólt vétettek,utána pedig Kaan Dobra passzolt a kapuba. De itt kezdődtek a „problémák”! Ugyanis a piros-sárgáknak eszük ágában sem volt összezuhanni! Előbb egy kavarodás után mi ügyetlenkedtünk be magunknak egy öngólt,két perc múlva pedig Ercan,a Göztepe jobbszélsője 30 méterről bevágott a jobb felsőbe egy akkora bombát,hogy azt évtizedekig érdemes ismételgetni az ilyen tévés összeállításokban (2-2)! Csapatom érezte,hogy itt rögvest cselekedni kell,és Yasin be is pörgetett egy szöglet utáni beadást a rövid saroknál állva. Ezután Pancu lőtt a bal alsóba egy védők mögé beívelt átadást. Az izmiriek viszont megint erőre kaptak,Alp kibújt középen,és ő is a bal alsóba lőtt,4-3-mal vonulhattak pihenőre a csapatok. Szünet után a Beşiktaş pontot tett az izgalmak végére,4 perc alatt 3 gólt szereztünk!! Serdar emelt a kapu bal oldalába,Nouma végzett el szerencsésen egy gyenge 11-est,majd İlhan a levegőből,17 méterről eresztett meg egy olyan irgalmatlan löketet,hogy a labda a felső lécről vágódott a gólvonal mögé,ezzel 7-3,a szezonban leggóldúsabb mérkőzésünkön.

Az elején írtam,hogy a csapat három vasat tartott a tűzben az idény kezdetekor. Ezek közül március elején a Türkiye Kupası negyeddöntője volt a következő akadály. A Gençlerbirliğit fogadtuk és hiába szerzett a csodálatos İlhan mesterhármast,(mindegyik gólját sebészi pontossággal lőtte be)a lefújáskor mégis 3-3 állt az eredményjelző táblán! Az sem segített,hogy Nouma egy rendkívüli durvaság után kiállítatta magát. A hosszabbítás 106.percében az ankaraiak még egy találatot értek el,melyre nem tudtunk válaszolni,3-4 oda,kiesés a kupából,tehát duplázás már biztosan nem lesz a jubileumi évben… Külön érdekesség,hogy a piros-feketék négy góljának szerzője küzöl hárman később a Beşiktaşban játszottak!

Ki kellett heverni a kupabúcsút,mert a hétvégén már rangadót játszottunk idegenben,a Trabzonspor vendégeként. És óriási szerencsénk volt,mert Pancu a 90.percben futtából a jobb felső sarokba lőtt,ezzel sikerült pontot mentenünk,(1-1).

A következő héten talán a szezon legnehezebb erőpróbája várt ránk:Rómába utaztunk,a Lazio fogadott bennünket. Nagyon sok olasz lehetőség volt,mígnem a II.félidő elején Córdoba nem védhette S.Inzaghi fordulásos,lapos lövését,az 1-0-ás vereség azért vállalható volt.

A rövanşon az ellenfél pont azt csinálta velünk,amit mi szoktunk tenni a Süperligben. Az első 10 percben eldöntöttek mindent.:( Legelőször hagytuk,hogy az olaszok csatára teljesen egyedül végigbaktasson a térfelünkön,és egy passz után a társa a kapunkba passzoljon,majd négy perc múlva egy beívelésnél nem figyeltünk eléggé,és Castroman a jobb alsóba csúsztatott. Ezzel el is dőlt… A 82.percben Sergen betört a büntetőterületen belülre,elhúzta a labdát a kupás mellett,és a kapu közepébe lőtt. 1-3-as összesítéssel kiestünk.

Most már csak a bajnokság maradt. Minden erőnket oda kellett összpontosítani. Jött az Ankaragücü,és Ahmet Dursun nagyszerűen,a saját tengelye körül megfordulva vette át a labdát,és 17 méterről a jobb alsóba lőtt. Ezzel a „vékony” 1-0-val ért véget az összecsapás.

A kirándulás Gaziantepbe semmiképpen sem ígérkezett könnyűnek,és ennek megfelelően csak 1-1 lett az eredmény. Későbbi játékosunk,İbrahim Toraman szerzett vezetést az első félidőben a hazaiaknak,amit bő negyedórával a vége előtt Nouma úgy egyenlített ki,hogy egy balról érkező beadást visszafejelt a kapu jobb oldalába. Öt perccel a lefújás előtt jogos büntetőhöz jutottak a piros-feketék,de a nem túl jól elvégzett 11-est Córdoba kivédte!

Viszont ekkorra már az is látszott,hogy itt valami nagyon nagy dolog lehet készülőben,ugyanis március végére már csak a Beşiktaş maradt Európa egyetlen veretlen csapata! A 26.fordulóban a Denizlisport fogadtuk,és a hetedik percben Zago olyan szerencsésen boltott a labdába,hogy máris meglett a vezetés. Még mindig az első félidőben,egy szép kényszerítőzést követően Sergen lőtt laposan egy gólt,és ki is alakult a 2-0-ás eredmény. (Kabát Pétert a 69.percben cserélték le a zöld-feketéktől).

Malatyában az első félidő közepén először Sergen csavart a hálóba egy szabadrúgást 25 méterről,majd ugyanő tálalt önzetlenül a lengyel Kaan Dobra elé,aki 15 méterről a kap jobb oldalába zúdította a labdát. A sárga-pirosak egy bődületes kapufa után egy perccel a vége előtt szépítettek egy éles szögből leadott lövéssel (1-2).

De 4 nappal ezután…Óóó..jajjj…borzasztó fájdalom…Pótoltuk Diyarbakırban az elhalasztott meccsünket. És…szörnyűség,de kikaptunk 1-0-ra…L Oda lett a kontinensen egyedülálló veretlenség! L A zöld-pirosak gólját a korábbi válogatott csatár,Saffet Akyüz szerezte.

De össze kellett magunkat szedni,mert a hétvégén már jött az egyik „büyük derbi”,a Fenerbahçe érkezett az İnönübe. Nagyszerűen indult a dolog,egy jobboldali,lapos beadást Nouma vágott 5 méterről a léc alá,vezetünk. A gól után került sor a szezon legbotrányosabb jelenetére. A francia csatár eldobta a mezét,majd a kezét a gatyájába dugta,és ütemesen mozgatta azt. Ezzel-állítólag-azt szimbolizálta,hogy míg a Beşiktaşosok keményen szexelnek,addig a Feneresek csak magukkal játszadoznak.

A 18.percben Córdoba hatástalanított egy sistergő,jobb alsóba tartó szabadrúgást. A 31.percben egy remek összjáték után Kaan Dobra lőtt kapufát. A 39.percben nagyon ügyetlenül eladtuk a labdát a félpályánál,Tuncay egyedül roboghatott kapura,de Córdoba megint védett!

A 63.percben egy vendég védelmi hiba után Sergen ismerte fel a helyzetet,és 16 méterről-megalázó módon-a kinn álló Rüştü feje felett a kapuba ívelt:2-0! Maradtunk támadásban és İbrahim rádőlt egy pontosan érkező átívelésre,ballal,a levegőből irdatlan erővel rálőtte,de most a Panter helyrehozta a hibáját,ebből nem lett gól. Pár perccel a vége előtt a játékvezető vitt ki a mérkőzés ellenőrének egy,a pályára bedobott,kinyitott pengéjű bicskát. Más már nem történt,maradt a 2-0,megint győztünk a Kanárik ellen!

Az idényben már másodszor utaztunk Elazığba,és az előre húzódó Zago üresen maradt az ötös sarkánál,így nem okozott neki a kapuba fejelnie,0-1-re nyertünk.

A következő hétvégén az Altay İzmir utazott hozzánk. És a második játékrész közepén egy igen szerencsétlen öngóllal juttattak minket vezetéshez. Hat perccel a vége előtt pedig Ahmet Dursun szerzett harcosan labdát a szögletzászlónál,kapura fordult,és éles szögből a jobb alsó rövid sarokba lőtt,2-0-ra nyertünk.

Adanában a meccs folyamán két 11-est is kaptunk. Ezekből Sergen csak az elsőt tudta belőni,mert a kapus emlékezett rá,hogy az előzőt is jobb oldalra kapta. Így csak 0-1 maradt javunkra.

Ankarában,a Gençlerbirliği elleni mérkőzésről nyugodtan el lehet mondani,hogy az Kaan Dobra (Dobrowski) meccse volt! A 34.percben vagy 30 méterről olyan irdatlan erővel ágyúzott be egy szabadrúgást a bal alsó sarokba,hogy szinte lehetetlen volt követni a labda útját! Bő öt perc múlva pedig egy visszafejelt labdát vágott a 11-es pontról laposan a kapu közepébe. A piros-feketék egy perc múlva egy fejesből szépítettek,és a végéig már nem is változott az eredmény (2-1).

Az utolsó előtti,33.fordulóra maradt minden lényeges kérdésre a válasz. Mondják,az élet a legjobb forgatókönyvíró. Most is ez a tézis igazolódott be,hiszen a bajnoki címről döntő mérkőzésen éppen a Galatasarayt fogadtuk,ami már eleve is egy derby. De most ez egy „6 pontos” meccs volt,mivel pont az Oroszlánok álltak a második helyen,és megvolt még nekik is a matematikai esélyük a bajnoki címre. Kétségtelen viszont,hogy a Beşiktaş volt sokkal kedvezőbb helyzetben,az ötpontos előny miatt,tehát már a döntetlen is elég volt a végső diadalhoz. Nyugodtan nevezhetjük ezt a párharcot „Bajnoki Szuperdöntő”-nek. Kegyetlen erős Galata löketekkel indult az első félidő,de Córdoba mindig védeni tudott. Válaszként Pancu találta el egy lapos lövéssel érintőlegesen a kapufát. A második játékrészben Tayfur fejelt egy szép kapufát,a labda vissza is pattant rá,de akkor meg Mondragon védett egy óriásit. Nem volt gond,tudtuk,hogy jó a döntetlen is. De azért ennyire ne legyünk nyugodtak! Egy beadás után Ümit Karan ajtó-ablak helyzetben Córdobát találta el! A túloldalon hasonló körülmények között Pancu még a kaput sem találta el:csúnyán mellé! A 89.percben már mindenki a döntetlennel „behúzott” bajnoki címet várta. Ám ekkor Sergen labdát kapott a félpályánál. Megiramodott a kapu felé. Kitette a jobb oldalra. És a visszakapott kényszerítőt könnyedén a jobb alsó sarokba passzolta. Góóól-góóól-góóól! 1-0-ra nyertünk! A lefújást megelőző percekben a török meccseken már megszokott balhé,piros lapok,miegymás. Majd a sípszó után tűzijáték köszöntötte a bajnokokat. És ez volt az igazi elégtétel Lucescu mesternek. Nem egy egyszerű döntetlennel,hanem a Galatát legyőzve szerezte meg a bajnoki címet! Azt a Galatát,ahonnan minden különösebb ok nélkül állították fel a kispadról. 1995 után Bajnokcsapat! Bajnokcsapat! Şampiyon Beşiktaş! Bajnoki cím a 100.születésnapra!

Egyedüli török klubként csak a Beşiktaş tudott a centenáriumi évében bajnoki címet szerezni

A záró fordulóba,Samsunba már ünnepelni utazott a gárda. Ennek megfelelően főszerepet kaphattak az eddigi epizódisták. A hazaiak szereztek vezetést,de aztán a kiegészítő ember,Ali Cansun megfordította az állást. Sőt,Tayfur középről,laposan már a 3.gólunkat szerezte! Egy nagy szabadrúgásgóllal még felálltak a piros-fehérek,de a másik peremember,Niyazi elviharzott a jobb oldalon,és oldalról leadott,erős lövése a hálóban kötött ki,újabb gól nekünk. A találatok sorát egy samsuni 11-es zárta,így 3-4-re az utolsó meccsünket is megnyertük!

Azt hiszem mindenki elismerhette,hogy ez egy megérdemelt siker volt. Mentálisan nagyon egyben volt a társaság,mi szereztük Európában a legtöbb pontot (85 puan),a miénk volt a bajnokságban a legjobb gólkülönbség (+42),mi szenvedtük el a legkevesebb vereséget (1!),mi kaptuk a legkevesebb gólt (21).

İstanbulban az ünneplés frenetikus volt! A játékosok nyitott buszon mentek a stadionhoz,persze csak lépésben,mert az őrjöngő fekete-fehér szurkolótábor nem nagyon hagyta haladni a járművet.:) Bent,az İnönü stadionban a játéktérre leterítettek egy hatalmas,az egész küzdőteret befedő gyönyörű zászlót,melynek a közepét a klubcímer díszítette. De még csak ezután következett az igazi nagy durranás,az igazi világszenzáció! A Çarşı készített egy hihetetlen,2 km hosszú,fekete-fehér csíkos zászlót! Ez valami frenetikus látvány volt! Az egész szurkolósereg alatta vonulhatott a stadionig.

http://hurarsiv.hurriyet.com.tr/goster/printnews.aspx?DocID=147850

Az alkalomra számos videoclip és zeneszám is készült. Szóval egy páratlan fiestának lehetett a tanúja azon a napon İstanbul. Érthető,hogy elszabadultak az érzelmek,8 év hosszú idő! Még hetekig jólesően járt át az érzés: Bajnok a Beşiktaş!

Feyyaz