Bálint törökországi élményei: „Ankara, Törökország fővárosa”

Az ankarai buszpályaudvar túlzás nélkül akkora, mint a mi Ferihegyünk. Kétszintes, érkezés és indulás szerint, és még kialakításában is emlékeztet a magyar légikikötőre. A pontos számot nem tudom, de 150-nél biztos több peron van, ahonnan az ezernyi busztársaság indítja járatait. (Már nagyon érik egy bejegyzés a török közlekedés sajátosságairól.) Ankara, a modern Törökország négymilliós városa. Az Anatóliai-fennsík közepén fekszik, hegyekre, dombokra épülve. Nem is lehet pontosan észlelni a méreteit, mert amint az ember felér egy domb tetejére, egy másik elzárja a kilátást. Blokktenger mindenhol, mert Ankara modern története ott kezdődik, ahol a török demokráciáé: Atatürk, ő a kulcsember. 1923. október 29-étől Ankara Törökország fővárosa, addig ugyanis a mára már a külvárosokkal együtt tízmilliósra duzzadt kozmopolita metropolisz Isztambulból irányították az oszmán császárok, bizánci királyok, uralkodók birodalmukat. A oszmán birodalom utolsó évei már egyáltalán nem voltak dicsőségesek, az első világháború végére úgy tűnt, hogy a teljes szétesés fenyegeti az soknyelvű, soknépű országot. Jött azonban egy ember, Gazi Musztafa Kemal Pasa, aki eleinte a hadszíntéren, majd a legnagyobb közjogi méltóságban visszaadta a törökök önbecsülését és megalkotta a Türkiye Cumhuriyeti-t.

A Török Köztársaság szekuláris állammá vált, az iszlám „egyház” – vallás az emberek magánéletébe húzódott vissza. Musztafa Kemal lett később Atatürk, „minden török atyja”, Ankara az ő székhelye. A városnak van múltja a régebbi időkből is, a kezdetek kezdetére tekintve a frígek Mídas királyának mondabeli székhelye (Ankyra = hajóelsüllyedés). Mídas, vagy Mídász története egy kapzsi emberé, aki nem tudja beérni azzal amije van és határtalan gazdagságot kért a Dionüszosztól. Nos, meg is kapta, minden arannyá változott, amihez hozzáért. Így azonban élete pokollá változott. Megbánta elhamarkodott kérését, az istenek megkegyelmeztek neki, megmosdott egy patakban, melynek partján ma is emiatt aranyszínű a homok. A mídászi érintést azóta is emlegetik, érdekességként leírom azt is, hogy Jókai Aranyemberének első amerikai kiadásának címe: Modern Midas. Ankyrát hívták még Sebesteának (Augustus idejében, Kr.e. 25.), a szeldzsukok is jártak erre, aztán a „rabló mongol” tette meg az Ahi-hercegség provinciaközpontjának. Ankara története jól példázza egész Törökország történelmi múltjának jellegét: az ilyen-olyan felszín alatt rengeteg réteg lapul, egymást elfedve, mint hagymán a héj. A népek, birodalmak, uralkodók egymás váltották Anatólia ősi földjén, izgalmas a történelem. A múltban nagyjából egyetértenek a kutatók, a jelen problémáira azonban még ez a hatalmas örökség sem jelent megoldást, széthúzóak a vélemények (pl. kurd, Észak-Ciprus, véleményszabadság, emberi jogok, EU-csatlakozás).