Azize Ay 48 évesen lett labdarúgó

A családja nem engedte, de nem adta fel

Azize Ay Diyarbakırban szakács. 6 éves kora óta a futball szerelmese, és legnagyobb álma volt, hogy futballista lehessen. Ezért 40 éves koráig a kérőit is visszautasította. „Nem lehettem labdarúgó. Ha nem mentem volna férjhez, falusi bíró lettem volna”- mondja nevetve. Miután egy újságíró tudomást szerzett megszállottságáról és tudósított róla, Azize Ay 48 évesen ajánlatot kapott a Diyarbekirspor női futballcsapatától. Szenvedélyét és elhivatottságát látva a futball szakágtól Cemal Toptancı és kollégái egy csokor virággal, csokoládéval és a 21-es számú mezzel keresték fel.

„Lánykérés”

„Olyan volt, mint egy lánykérés. Teával kínáltuk őket. Azt mondták, be akarnak venni a csapatba. A férjem tudott a futballszeretetemről, és beleegyezett. Megvalósult a legnagyobb álmom, nagyon boldog vagyok.” A pályán energikus, szimpatikus és vicces. Elmondása szerint hetente kétszer jár edzésre, és a jövőben az állását feladva egészen a futballnak fogja szentelni magát. A csapattársai 12-17 éves fiatal lányok. Mindenki nagyon szereti, ő a csapat kabalája.

A Diyarbakır közeli Karaçalı faluban született. Miután édesapját 3 hónaposan elveszítette, édesanyját apai nagybátyjával házasították össze. Futballszeretetét soha nem ismert édesapjának tulajdonítja. „Apám futballozott, ezt biztos tőle örököltem. Falun nőttem fel, 6 éves koromtól a futball szerelmese vagyok. Gyerekkoromban mindig labdáztam, még aludni is a labdámmal mentem. Nagyon szerettem volna egyszer pályára lépni, de a családom nem engedte. Most sikerült, és boldog vagyok. 49 évesen 17-18 évesnek érzem magam, nagyon boldogító érzés.”

Általános iskolát végzett, majd gimnáziumba szeretett volna járni, de a családja nem taníttatta.

Futball a mezei munkásokkal, ebédidőben

„Miután anyám hozzáment a bácsikámhoz, testvéreim születtek. Nekik köszönhetően járhattam iskolába, azért küldtek velük, hogy vigyázzak rájuk. Az általános iskola után nem engedték, hogy tovább tanuljak”- mondja. Most felnőttként próbálja elvégezni a gimnáziumot. Falun nem nézték jó szemmel, hogy egy lánygyerek futballozzon. Nem adta fel: ebédidőben mezt húzott, lóra ült és játszani ment a mezőn dolgozó munkásokkal. Azize egyik unokatestvére is futballozik. Meg is kérték számára Azize kezét, de nevelőapja attól félve, hogy férje majd engedi a lányt játszani, nem adta hozzá. Azt mondja, lovagolni is nagyon szeret, kipróbálta a súlyemelést és az ökölvívást is, de a futballal egyik sem ér fel. 1982 óta gyűjti a sportújságokat és füzetekbe futballkritikákat ír. 17-18 éves korában az unokatestvére közvetítésével ajánlatokat kapott az Ankara Sitespor és Adana Dostlukspor csapatoktól, de a bácsikája erre is nemet mondott.

A szögletzászló mellé temessetek!

„A bácsikám nem engedett el. De én egy nap becsomagoltam. A családom azt mondta, ismerik a címet, ahova készülök, megtalálnak és megölnek a pályán. Én meg: ‘Öljetek meg és temessetek a szögletzászló mellé’ Sosem vették komolyan a futballszeretetemet, most meg csodálkoznak. Azize fanatikus Fenerbahçe szurkoló. Azt mondja, miután a családja megakadályozta, hogy megvalósítsa az álmát, azt tervezte, hogy születendő gyermekeinek, akik majd futballisták lesznek,  Fenerbahçe játékosok nevét adja. És mosolyogva sorolja: İlyas, Selçuk, Aykut, Oğuz, Rıdvan, Erdi… Azonban későn ment férjhez, így nem lehetett gyereke. „De most a pályán 11 lányom van, és nagyon boldog vagyok”- mondja. A lakodalmán is megmutatta, hogy igazi Fenerbahçe fanatikus: amikor negyven évesen férjhez ment, a csapata indulóját játszották. A menyasszonyi ruhája is sárga-kék lett volna, de megszólták, nem engedték. Így csak a csokor lett sárga-kék.

Miután játékengedélyt kapott, Azize először a Diyarbakırspor-Erganispor meccsen lépett pályára és 20 percet játszott. A következő mérkőzésen 60 percet fog játszani. Azt mondja, az erőnléte és a technikája jó, de a pályán inkább a fiataloknak szeretne helyet adni. Ismert arc lett a diyarbakıri futballisták között. Azt mondja, pozitív reakciókat kap: „A múltkor a megállóban egy idős bácsi megszólított: ‘Kérdeznék valamit, te vagy az a lány a tévéből?’ ‘Igen.’ Akkor lányom hajrá, mind támogatunk. A mi asszonyaink egy lépést meg nem tesznek, de te… Bravó!’- mondta. Erőt adtak a szavai. A családom pedig örül és nagyon megbánta, hogy korábban nem engedett játszani.”

„Nem nehéz ebben a korban?” – kérdezem. „Semmi nem nehéz, amit szeretettel csinál az ember”- válaszolja.

„A pálya az életem”

„Nem fáradok el, nem éhezem meg. Ha nem szégyellném, az ágyamat is a pálya szélén vetném meg, itt kelnék-feküdnék. Tényleg ez az életem.” „A férjed nem akadályoz?” „Nem, és ezért még jobban szeretem. Azt mondja, ha ennyire odavagy, hagyd a munkát, áldozd magad a futballnak. 8 évvel ezelőtt miért nem szóltál? Én meg azt hittem, nem engedné, mert megjárta a mekkai zarándoklatot, nagyon vallásos.”

Az edzésen mindenki segít neki. „Nagyon szeretnek, tisztelnek. Összhang  van közöttünk, sőt, azt mondják ‘Ne fuss, majd tőlünk kapsz labdát, ne fáradj!’ Én is nagyon szeretm őket, ők az én 11 lányom”- mondja. A csapat fiatal játékosa Yağmur Çetin Azizének a Ronaldo becenevet adta. Azt mondja, Azize vidámságot hozott a csapatba, és így folytatja: „Példaértékű az idősebbek számára. Az ő korában kevés ilyen törekvő ember van. Őt látva megjön a nők kedve a futballhoz. Korához képest olyan csodálatosan játszik, hogy szájtátva bámulom. Ő a kedvencem. Vidámságot hozott a csapatba. Mintha az anyám vagy nővérem lenne.  A kortársaihoz képest nagyon jól játszik, túltesz rajtunk.”

Azize Ay március 8-án lett 49 éves. „Nem mindenkinek adatik meg, hogy 48 évesen váljon futballistává, ahogy az sem, hogy a nemzetközi nőnapon szülessen”- mondja végül, mielőtt visszamegy edzeni.

Forrás: bbc.com

Nagy Judith – Türkinfo