Az oszmán igazságszolgáltatási rendszer

Az Oszmán Birodalom alapítója és első uralkodója, I. Oszmán Dursun Fakiht nevezte ki Karacahisar kádijának (arabul qádi: muszlim elöljáró vagy bíró, akit eredetileg közvetlenül a kalifa bízott meg azzal, hogy egy adott területen az igazságot képviselje). Ezért Dursun Fakih volt az első ismert kádi vagy bíró az oszmán történelemben. A kádi képviselte a jogi és közigazgatási szervezetet.

Igazságszolgáltatás, az állam megalapítása

Az igazságszolgáltatás fontos szerepet játszott az Oszmán Birodalomban, és úgy vélték, hogy ez az egész rendszer alapja. Ezért a kádik önállóan végezték feladataikat. Senki sem kaphatott büntetést a kádi jóváhagyása nélkül, és szükség volt beleegyezésére az adók kivetéséhez is.

Még a szultánok sem tudtak beavatkozni a bíróságok vagy a kádik törvénykezésébe. Ha kellett, még a nyilvánosságot is a szultán ellen fordították. A törvény a szultán felett állt. Például Ebussuud Sejk al-Iszlám (az egész iszlám főpapja), a legfelsőbb bíró és a legmagasabb rangú tisztviselő ellenezte a szultán parancsát, amely állítólag azt mondta: „Ha az általános törvény ellentétes az vallási törvénnyel, akkor a szultán parancsai sem érvényesek”.

Bíróság szegregáció nélkül

Az oszmán bíróságok nem tettek különbséget gazdagok és szegények, gyengék és erősek, muszlimok és nem muszlimok között. Beosztás és hírnév sem volt fontos. A nem muszlim beperelhetett egy muszlimot, és ha igaza volt, akkor tisztességes eljárásban lehetett része.

Például Bartholomaeus Georgievics, aki a 16. században az oszmán birodalomban raboskodott, úgy fogalmazott: „A törököknek és a keresztényeknek ugyanazok a bírói. A muszlim bírók – megkülönböztetés nélkül – mindenki számára ugyanolyan igazságot szolgáltatnak. Aki valakit megölt, az emberölést követett el, aki valamit ellopott vagy erőszakkal elvett, azt felakasztották. Ugyanazt a szabályt alkalmazták a janicsárral szemben is, aki anélkül ivott meg egy pohár tejet, hogy azt kifizette volna a bazárban. Damaszkuszban voltam mindennek tanúja.”

A 18. század első negyedében az Oszmán Birodalomba érkező Adam Werner így fogalmazott: „A tapasztalt és tájékozott embereket ebben a kérdésben tiszteletben tartják, ha őszintén és határozottan viselkednek. Lehetnek a legmagasabb rangú politikai és katonai tisztviselők, lehetnek gazdagok mint a királyok és hercegek, sőt a szultán családjába beházasodók, vagy akár rabszolgák vagy alacsonyabb társadalmi osztályú emberek. Az elkövetők büntetése – az osztályban elfoglalt helyüktől függetlenül ­– rendkívül súlyos, és kivégzéshez vezethet. Szigorú szabályokat alkalmaznak.”

A kormányzó büntetése, aki nyomást gyakorolt ​​a kádira

Faik béget, a híres Turhanoğulları család sarját, a nagyvezír nevezte ki Rumelia kormányzójává, a birodalomért tett szolgálataiért cserébe.

Azonban a szófiai hivatalában eltöltött hat hónap messze állt az igazságosságtól. Miután néhány embert bírósági tárgyalás nélkül kivégeztetett, nyomást gyakorolt ​​Szófia kádijára, Sencarî Muizüddin Mehmedre, hogy az ő javára döntsön. A kádi ezután Konstantinápolyba indult. Miután minderről beszámolt a Birodalmi Tanácsban, a kormányzót terhelő dokumentumokat tárt eléjük. Ezután Mirahur Osman pasát nevezték ki Szófia kormányzójává és Faik pasát felmentették tisztségéből. Szófia kádija is lemondott.

A palota kapujának főparancsnoka, Kapıcıbaşı Şehbaz Agha elfogta Faik pasát és visszatért vele Konstantinápolyba. Annak ellenére, hogy Faik pasa gazdag volt, zsarnokoskodott az emberek felett. Egyesek szerint cselekedeteivel befeketítette ősei hírnevét.

Faik pasát megbüntették zsarnoki viselkedése miatt, de mihelyt beylerbeyi (kormányzó) lett, arroganciája elhatalmasodott, és – idős kora ellenére – továbbra is kínozta az embereket.

Ibrahim szultán Faik pasát és Szófia kádiját a Topkapi palotába hívatta, és megtudta, hogy mi történt miután a pasa és a kádi szemtől szemben álltak egymással.

Először Faik pasa tagadta az ellene felhozott összes vádat, és azt állította, hogy a kádi zsarnokoskodott az emberek felett, majd megkérte a szultánt, hogy kérdezze meg elődjét, Dilaver béget. Amikor Dilaver béget megkérdezték, kiderült, hogy a kádi a térség egyik legelismertebb embere volt, és a Faik pasa zsarnoksága is napfényre került. Ezt követően a bíróság Faik pasát bűnösnek találta, amiért az elmúlt 30 évben sok embert megkínzott. A pasát halálra ítélték.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Daily Sabah