Az Oszmán Birodalom legerősebb asszonya: Köszem szultána

Az oszmán történelem legbefolyásosabb asszonya, Köszem szultána abban a korban élt, amelyet instabilitás és állandó felkelések jellemeztek. Köszemet – a leendő szultán anyjaként – arra kényszerítették, hogy minden körülmény között megfelelő döntéseket hozzon.

Most azért vagyunk itt, hogy jobban megismerjük az oszmán szultanátus azon időszakát, amelyben a tévésorozat is játszódik. Ha a producerek nem utánzásra, hanem eredetiségre törekedtek volna, akkor minden bizonnyal jó történelem lecke lenne a nézők számára, ugyanis a nők megtörik a szultanátus átkát. Úgy tűnik, szükség van arra, hogy sokkal többet beszéljünk az Oszmán Birodalom legzavarosabb fél évszázadáról, és ezt Köszem szultána bemutatásán keresztül tesszük meg, akinek szexuális élete – legendás szépsége ellenére – ritkábban került a beszélgetések középpontjába.

A forgatókönyvíróknak nem kell – Köszem szultána életével kapcsolatban – politikai cselszövéseket keresgélniük vagy kitalálniuk miközben elmesélik történetét. Életéről 3 évados sorozat készült, amely tele van ármánnyal, miközben sokkal több képzelőerőre van ahhoz szükségük, hogy Hürrem, Safiye vagy Turhan szultánákról írjanak.

A haszeki szultána

Köszem szultána születési dátumát, helyét, de még etnikai hovatartozását sem tudjuk pontosan. A pletykák szerint Anasztázia volt az eredeti neve. Egyes feltételezések szerint görög, boszniai vagy cserkesz származású lehetett. Ha azonban figyelembe vesszük Köszem háremben vagy a politikában betöltött szerepét, az etnikai hovatartozásáról szóló állításoknak nincs is igazán nagy jelentősége. Azt tudjuk, hogy ágyasnak vették, majd később „haszeki” (egy oszmán főhatalmi cím volt, mely a szultán feleségének járt)[1] lett, I. Ahmed szultán felesége. A haszeki olyan ágyas volt, aki a szultán fiának adott életet. Ez tette lehetővé, hogy vezetőként irányítsa a birodalmat.

Köszemet – ágyassága idején – Mahpejkernek hívták, ami azt jelenti: arca olyan mint a hold. A „Köszem” pedig nagy valószínűséggel a Mahpejker oszmán megfelelője lehetett. Mivel I. Ahmed is Köszemnek hívta, így valószínűleg igaz is lehet az előbbi állítás.

Pontos információink nincsenek az életéről sem. Azt sem tudjuk, mennyire volt hűséges hozzá I. Ahmed. Ehelyett úgy tűnik, hogy – kifinomult jellemével, éles eszével és józanságával – a szultán női hasonmása lett. Ne felejtsük el, hogy a szultán és kedvenc ágyasa egyenrangúak voltak. Gondoljunk csak arra, hogy két jólképzett, kiemelkedő tehetségű ember osztozott ugyanazon az ágyon. Így már könnyebben megérthetjük kapcsolatukat: sokat beszélgettek, megosztották egymással szabadidejüket, konzultáltak és már serdülőkoruk óta bizalmi kapcsolat volt közöttük.

Az anya szultána

Politikai dolgokba a haszeki szultána nem szólhatott bele, ez a szultán kiváltsága volt. A szultánának ennél sokkal fontosabb feladat jutott: ő volt a szultán anyja, mert ugye a szultán feleségét lecserélheti, de természetesen az anyját nem. Ha megnézzük a modern török kultúrában az anya jelentőségét, akkor megérthetjük, hogy a szultánáknak miért volt mindig kiemelkedő szerepük az Oszmán Birodalomban. Korábban az Oszmán Birodalomban a szultánák csak a hárem felett uralkodtak. Néha ambícióik áldozatává váltak és elkezdtek uralkodni az állam felett, miközben legtöbbször muszáj volt uralkodniuk.

Köszem, amíg haszeki volt, nem jelölték uralkodónak. Fiai még fiatalok voltak és nem tudott trónra kerülni I. Ahmed két fia, Musztafa és Oszmán előtt, ugyanis Köszem előtt ők ketten uralkodtak.

Hogy ez mit is jelent? A szultanátus ezen tragikus 600 éve alatt sok mindennek szemtanúja volt a birodalom. Az Oszmán Birodalmat nyugatról és keletről is támadták, és a Dzselali-felkelések is akadályozták a trónöröklés kérdését.

A kormányzó

Köszem szultána nem volt előtérben abban az eseménydús időszakban, amikor I. Musztafa és II. Oszmán uralkodtak, mégis tett azonban valami nagyon fontosat maga és családja érdekében: hozzájárult az oszmán örökösödési rends megváltoztatásához. Ha Köszem mostohafia került volna a trónra férje után, az katasztrófa lett volna számára. Oszmán ugyanis megölte volna testvéreit, amint trónra kerül, ezért az öröklési sorrendet megváltoztatták. I. Ahmed nem ölte meg testvérét, Musztafát, így fia helyett – először az oszmán történelemben – testvére lett a trónörökös.

Sajnos I. Musztafa nem volt uralkodónak való, így szultánsága sem tartott sokáig. A „fiatal oszmán” néven ismert II. Oszmán sorsa beteljesült, amikor I. Musztafa után megörökölte a trónt. II. Oszmánt először trónjától fosztották meg, majd megölték, így ismét I. Musztafa lett a szultán. A szultán második uralkodása sem tartott sokáig, mert az állam igen csak meggyengült. Isztambulban és a tartományokban káosz alakult ki, így újabb váltás következett a trónon: Köszem idősebbik fia, IV. Murad került a trónra.

Mivel Murad ekkor még fiatal volt, Köszem irányította a birodalmat. Ekkor kezdődött el Köszem nem hivatalos uralkodása, ami közel 10 évig tartott. Köszem a birodalmat nem zsarnokoskodással, hanem politikai meggyőződéssel irányította, s nem egyszemélyben, hanem szövetségesekkel együtt uralkodott. Azt is tudjuk róla, hogy kilenc nagyvezérrel dolgozott együtt, ugyanakkor ő volt a kormányzó, amely rátermettségének is ékes bizonyítéka.

A nagy anya

Miután IV. Murad felnőtt és átvette a trónt anyjától, Köszem szultánától, még 8 évig uralkodott, mielőtt meghalt. Mivel egész gyermekkorát lázadások és fegyelmezetlenség övezte, ezért még a kávéról és a dohányzásról is leszokott. Miután átvette Isztambul irányítását megtámadta a Szafavidákat.

I. Murad halála után testvére, İbrahim következett a trónon. Csakúgy, mint nagybátyja, Musztafa, İbrahim is elvesztette az irányítást, miközben sehzade (herceg) volt, ekkor Köszem és pasái vették át a birodalom irányítását. Amikor kiderült, hogy İbrahim jobban érdeklődik a nők iránt, mint az állam iránt, trónfosztásáról kezdtek el beszélni, mely – Köszem segítségével – hamarosan meg is valósult. İbrahim fia, Mehmed lett a szultán, így lett Köszemből a szultán nagymamája, vagy „a nagy anya” ahogy a történészek nevezték.

Köszem szultána komoly, jótékonykodó nő volt, aki jó kapcsolatban állt az emberekkel, a hadsereggel és a politikusokkal is. Alapítványokat hozott létre olyanok számára, akik részt akartak venni a hadzson (mekkai zarándoklat), pénzügyileg támogatta az építkezéseket, kifizette a rabok adósságát, élelmet adott a szegényeknek, elkészítette a kelengyéjüket és felkarolta a fiatal lányokat, akik szolgáltak neki. Mikor meghalt, az emberek nagyon szomorúak voltak.

A politika azonban kegyetlenebb volt Köszemnél. Köszem elvesztette a csatát IV. Mehmed szultán anyjával, a mennyasszony, Turhan szultánával szemben, és a janicsárok kegyetlenül meggyilkolták. Szemét tőrrel vájták ki, füleit szétzúzták, ujjait eltörték, hogy megszerezzék fülbevalóit és gyűrűit.

Ez a véres jelenet azt jelzi számunkra, hogy Köszem nagy politikus volt. Harcba szállt gyilkosaival, és nem számított sem idős kora sem nő volta – élete utolsó pillanatáig küzdött. Köszem szultána nyilvánvalóan rossz dolgokat is tett, ezért riválisai megölték őt, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ő anya is.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo

[1] Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszeki_szult%C3%A1na