Az İznik mozaik új titkai, egy római remekmű feltárása

Az İznik mozaik véletlen felfedezése egy lakóutca alatt egészen új értelmezést adott Nicaea római kori művészetének. A 3. századi padlódíszítés mitológiai alakokat, kifinomult geometriai mintákat és az İznik-tó megszemélyesített portréját tárta a kutatók elé, feltárva a város kulturális és vallási kapcsolatrendszerét.

Az İznik mozaik felfedezése egy lakóutca alatt

A törökországi İznik-ben, Bursa tartományban évtizedekig rejtve hevert egy különleges római kori padlómozaik. A lelőhely 2014-ben került elő, amikor a Beyler Mahallesiben rutinszerű csatornázási munkák során a munkások egy színes, kőből kirakott arc részletére bukkantak. A hatóságok azonnal leállították az építkezést, a területet lezárták, majd hosszadalmas kisajátítási és engedélyezési folyamat indult. A tényleges feltárásra csak 2024-ben kerülhetett sor, az İznik Múzeum Igazgatóságának vezetésével.

Római művészet és helyi identitás az İzniki mozaik mintáiban

A régészek végül egy 50 négyzetméteres, kivételesen jó állapotban fennmaradt mozaikpadló-szakaszt tártak fel. A stílus, a tesszerák anyaga, valamint a kapcsolódó kerámiák és érmék alapján az alkotás a Kr. u. 3. századból származik. Ekkor İznik – az ókori Nicaea – a római közigazgatás és kultúra egyik jelentős regionális központja volt.

A mozaik három nagy panelből áll. A kompozíciókat gránátalma- és borostyánlevelekből álló szegély keretezi, amelyek a római ikonográfiában a termékenység, az élet és az isteni védelem jelképei. Bár a falakat egykor freskók és márványburkolatok díszíthették, ezek az évszázadok során eltűntek. A padló azonban meglepően épen maradt.

Az egyik panelen egy bőségszaruval ábrázolt nőalak látható, kezében gyümölcskosárral. A kutatók szerint ez a környéken termesztett terményekre és a város bőségének hagyományos jelképeire utalhat. A jelenetet részben fennmaradt feliratok és mitológiai motívumok egészítik ki, amelyeket epigráfiai vizsgálatok várnak.

Az İznik mozaik legkülönlegesebb alakja az Askania-tó megszemélyesítése

A kompozíció legmeglepőbb eleme a központi panelen látható női portré, amelyet az „Askania” név kísér – ez az İznik-tó ősi elnevezése. A női figura a vízhez kapcsolódó szimbolikával jelenik meg: haja algaszerűen lebben, fején rákkaromból formált korona látható, a dekoltázs vonalai pedig finom hullámokat idéznek.

Folytatás

Forrás: mult-kor.hu