Az igazi Nagy Szulejmán és kora 4/5: Szulejmán, a Törvényhozó

Történeti háttér az immár végeérhetetlennek tűnő tv-sorozathoz, részletezve a Magyarország térségében lezajlott eseményeket.

Szulejmán figyelme egy időre a keleti ügyek felé fordult. Gyerekkori játszótársa, legjobb barátja és leghűségesebb embere, a görög (albán vagy olasz) származású Ibrahim Pargali* nagyvezír 1533-ban a sííta Szafávidák** által uralt perzsák ellen vívott szerencsés harcok után elfoglalta Ardsis, Achlath, Tebriz és Bagdad városokat. 1538-ban háborúba keveredett Portugáliával, akit két évtizedes váltakozó eredményű harc után győzött le, s még azt követően is a haláláig háborúzott vele.

Szapolyai és környezete is látták, hogy Magyarország rosszul választott, amikor szövetséget kötött a törökökkel, mert az ország csak még jobban pusztul, hisz a törökök garázda csoportjai a szövetségeseik területét is sarcolták és égették. Épp ezért született meg a váradi béke 1538-ban, amely Ferdinándra hagyta volna az ország teljes területét. Ámde Szapolyai meggondolta magát, mert feleségül vette I. Zsigmond lengyel király lányát, Izabellát. Mielőtt szélütés következtében meghalt volna, a király megtudta, hogy fia született, ezért gyorsan megváltoztatta a végrendeletét és óva intett attól, hogy az osztrák főherceg üljön a magyar trónra, ehelyett a szultán iránti feltétlen bizalmat ajánlotta.

1541-ben János király halála ismét Magyarországba szólította a szultánt. Ez alkalommal megverte Wilhelm von Roggendorfot és csellel kezébe kerítette Budát augusztus 29-én. A Duna és Tisza közét török tartománnyá tette, és a kis János Zsigmondot, a tiszántúli vidék és Erdélynek birtokával elégítette ki. Miután a Joachim brandenburgi őrgróf vezérlete alatt rendezett német birodalmi vállalkozás Budavár falai alatt kudarccal véget ért, Szulejmán 1543-ban egy újabb hadjáratban elfoglalta Pécset, Esztergomot és Székesfehérvárt, és ilyenformán a hódoltság területét Magyarország dunántúli részére is kiterjesztette. Távozása után pedig pasái Visegrádot, Hatvant és Nógrádot is elfoglalták. 1547-ben öt évi fegyverszünetre lépett Ferdinánddal, aki 30 000 arany évi adó fizetésére kötelezte magát. Ferdinánd király 1551-ben Martinuzzi megöletése után Erdélyt birtokába vette, Szulejmán 1552-ben újra megkezdte a háborút, elesett Temesvár (Losonczi védte), Drégely (kapitánya Szondy György), Gyarmat, Kékkő, Hollókő, Buják és Szolnok. Eger vára (Dobó István irányításával) szerencsésen dacolt a törökkel.

Szulejmán Magyarországon szembesült először azzal, hogy az Oszmán Birodalom elérte akciórádiuszának határát; látta, hogy az ettől nyugatra és északra fekvő várak meghódítását a török háborús szokások – a seregek tavasszal indultak el Ruméliából, és ősz végén már vissza is tértek oda – már nem teszik lehetővé.

A cikk folytatása >>>

irodalmilap.net